Mit tegyek, ha a családom nem képes normális hangnemben beszélni velem?

(Hosszú lesz, bocsi ha értelmetlen itt-ott a szöveg.)

Egyik napról a másikra teljesen megváltoztak. 2 hete nem képes senki sem normális hangnemben hozzám szólni. Ha kérdezek valamit általában csak leüvöltik a fejemet, teljesen ártatlan kérdésekért. Pl.: Bevásárlásról hazaérkezünk, éhes lettem, megkérdeztem, hogy hol van a kenyér (előtte megnéztem a szatyorban, és nem volt ott), erre leüvölti anyám a fejemet, hogy nem tudok várni öt percet?

Aztán mennék, vágnám a kenyeret, megkérdeztem hol van az erős paprika, mivel azt nem találtam a hűtőben 5 perc keresés után sem (már nem merem megkérdezni az elején, mert egyből leüvölt olyan indokkal, ami teljesen baromság), szóval megkérdeztem, és akkor is üvöltött és közben hisztizett, hogy "jól van nem igaz hogy nem ülhetek le pár percre enni" és lebacta a tányérját a földre... hát normális ez???

mi a fene baja van mindenkinek?

testvérem ugyan ez... 1 szót se lehet hozzá szólni, már "minek bacogatsz" meg ilyenek... anyám persze erre egyből szól, hogy "ne bactasd a testvéredet"...

(ha anyám nincs itthon, akkor egész tűrhetően viselkedik velem, mondhatni "emberszámba vesz...")

én hülyültem meg, vagy mi a van most, de komolyan?!

2 hete még semmi ilyen nem volt, max havonta 1x-2x idegesebb volt anyám, de ennyire még soha.

Ja mellesleg van egy 8 éves öcsém, vele is üvöltözik, pl.: hazaért anyám és az öcsém valamelyik nap, öcsém kért gabonapelyhet, erre leüvöltötte őt is, hogy "mi a facért nem tudsz várni öt percet?" - (de ezt torokból üvöltve, mit gondolhatnak a szomszédok rólunk...) :/ És még anyám van felháborodva, ha így beszél játék közben, és így beszél a tanárokkal...

Komolyan fontolgatom, hogy inkább hozzájuk se szólok... egy kedves szavuk nincs hozzám...

Néha késő este (akár éjjel fél 1-ig is...) szórakoznak a szobámban, nem tudok aludni tőlük, hiába szólok többször is, nem képesek átmenni a másik szobába, hiába kérem, hogy hadd aludjak, másnap fontos vizsgám lenne... nem, ők leszarják. 4 órát tudtam aludni aznap... ahogy hazaértem a vizsgáról beestem az ágyba és késő délutánig aludtam...

Mi tévő legyek? Tudtommal nem tettem semmit ellenük, az zavar a legjobban...

Kezdek besokallni, hogy nem telik el nap anélkül, hogy üvöltözés lenne egy teljesen lényegtelen dolgon.

Már ott tartok, hogy semmit se merek kérdezni, mert úgy is csak üvöltenek.. Ha keresek valamit (pl. akármilyen kaját) inkább magamtól megkeresem 30 percen át, vagy inkább nem eszem...

Legjobban az zavar az egészben, hogy anyám folyamatosan üvölt, sokszor ok nélkül, és minden második szava káromkodás. Saját gyerekére azt mondja, hogy facfej... :/ Szerintem még dühből sem mondunk ilyet... Én rá soha sem mondtam semmi rondát, sőt, ha itthon van akkor direkt figyelek rá, hogy semmi rondát ne mondjak, ha pl. beszélgetek telefonon, vagy skype-on ismerősökkel.

Én mindent megcsinálok, amit kérnek, mégis azt kapom hálának, hogy beszélgetni sem lehet velük. Komolyan mondom, jobban érzem magam egyedül, akkor legalább senki sem üvölt velem. Már előre rosszul vagyok, ha tudom, hogy egyedül nem tudok megoldani valamit, és tőlük kell segítséget kérnem. Ha ők kérnek, én vagyok a szemét facfej ha nem segítek rögtön.

Kérlek ne olyanokat írjatok, hogy költözzek el, mert azzal nem oldódik meg a probléma. Szeretném megoldani, hogy újra normálisan tudjak kommunikálni velük. Legutóbb erre 2 hete volt példa. Azóta egy rohadt beszélgetést nem tudtunk lefolytatni üvöltözés nélkül. Kb. 3 éve még hangos szavai sem voltak, nemhogy minden második szava káromkodás...

Bármi hasznos tanács, tipp, stb. amivel meg lehet oldani ezt az állapotot? Vagy legalább jobbá tenni... Egyenlőre addig marad az, hogy nem szólok hozzájuk semmit sem.