Hogy viszonyulnátok a gyereketek szeretőjéhez?

Kicsit bonyolult a helyzet, próbálom érthetően leírni.

Évekig (pontosabban 14 évig) volt egy legjobb barátnőm, mindent együtt csináltunk. Osztálytársak és padtársak voltunk az általánosban, és középiskolában is, iskola után együtt mászkáltunk mindenhová, vagy az egyikünknél voltunk. Megvolt a baráti társaságunk is, nem csak mi ketten voltunk 'egymásnak', de más egy haver és egy legjobb barátnő, gondolom nem kell részletezzem. Mentünk a másik családjával nyaralni, síelni, családi bulikon ott voltunk, szóval tényleg szoros barátság volt. Aztán a gimi utolsó évében ő összejött a volt barátommal, akiről tudta, hogy még mindig szeretem, és ott úgy eltört bennem valami. Fájt, hogy becsapott, hazudott, ráadásul egy olyan srác miatt, aki 3 hét után dobta... Már nem haragszom rá, nem utálom (ez 3 éve volt), de azóta megszakadt a kapcsolatunk. Más egyetemre mentünk, változott a baráti társaság is, és hiába vannak jó emlékeink, már nem tudnék vele ugyanúgy jóban lenni. Viszont a bátyjával sikerült "összekavarodjak", először egy buliban találkoztunk, utána írogatni kezdett, több lett közöttünk. Ami nem lett volna baj, ha akkoriban nincsen menyasszonya... Fiatal ő is (23), gimis szerelem volt a csajjal, és mindenki odavolt, hogy ez micsoda tündérmese, mennyire összeillenek, stb. Aztán megjelentem én. Nem így terveztem, nem akartam ezt. Mégis szakított a menyasszonyával, és most együtt vagyunk. Jövőhétvégén lesz náluk egy családi ebéd, és tudják nála otthon, hogy van másvalaki, de nem tudják, hogy én. Kicsit félek odaállítani ennyi idő után, meg az egész helyzet elég abszurd. A szülőkkel jóban voltam amúgy nagyon, de nyilván ahogy a legjobb barátnőmmel megszakadt a kapcsolat, velük sem találkoztam, beszéltem már utána.