Az normális hogy a szülők elvárják hogy a gyerek vagy dolgozzon vagy tanuljon?

12 évesnek nem mondnám hogy fejezd be sulit és inkább menj dolgozni, pl de ilyen aproságok mint mosogatás kiteregés nem hiszem hogy kárára val''

Más ha valaki 20 éves ott már elkell dönteni, hogy mit akar kezdeni az életével...

Nem, nem normális.

Figyelembe kéne venni a szülőknek a gyerek akaratát.

Ha nem akar sem tanulni, sem dolgozni, tegye azt.

Ebben az esetben viszont, hogy sem tanulás, sem munka, a kölök lakjon a híd alatt és étkezzen a kukákból. (Legalább nem kerül annyi kaja a szeméttelepre.)

" figyelmen kívül hagyva a gyerkőc céljait és érdekeit."

Tehát azt mondod, hogy nem a gyerek érdeke az, hogy mondjuk tovább tanuljon, vagy az, hogy megtanulja milyen a munka, milyen érzés, hogy saját keresete van és hogy felelősséget kell vállalni? Ha nem tanul és nem dolgozik, akkor milyen céljai lehetnek? Mert az nem cél, hogy csak lógatni akarja a lábát.

Teljesen normális, hogy ezt elvárja egy szülő. Nem saját maga miatt elvárás, hanem a gyereke miatt. Onnantól, hogy valaki betölti a 18-at, a szülők nem kötelesek eltartani, csak akkor, ha nappali tagozaton tanul. Vagyis tulajdonképpen jogilag is jogos elvárás, ha szigorúan nézzük.

Nekünk is ezt mondták a szüleink. Vagy tanultok vagy dolgoztok, valamit csinálni kell. Tesóm a munka mellett döntött, én a tanulás mellett és alkalmanként dolgoztam. Nekünk ez nem volt probléma, természetes volt, hogy valamit csinálni fogunk és nem csak meresztjük a seggünket otthon, a szüleinken élősködve..

Én nem vagyok szülő, "gyerek" vagyok, de soha nem értettem... ha nem tanulnék és nem is dolgoznék, akkor mégis mit csinálnék?

(Kivétel az átmeneti időszak, amit álláskeresés tölt ki, ez érthető és belefér.)