Anyukám nagyon rám van akaszkodva, mindent meg akar mondani hogy mit csináljak, mit tegyek?

Anyukád nagyon erősen rád van telepedve, és képtelen tudomásul venni, hogy nem vagy kisgyerek (mellesleg, akkor sem szabadna ennyira fojtólag hatni egy gyerek személyiségére, de ez most mellékes).

Állj szépen a sarkadra és döntsd el, hogy te mit akarsz, utána pedig közöld anyukáddal. Szóból ért az ember. Ha cirkuszol, ha hisztizik, ha érzelmileg zsarnol, akkor ignorálni kell. Ehhez azonban kellő belő erő szükségeltetik, és ha nagyon erőszakos a kedves mamád, akkor némi érzelmi támasz is a számodra: testvér, apuka, nagybácsi, kedvenc tanár, szomszéd, rokon, barát, barátnő, esetleg - főleg ha más nincs - egy pszichológus.

A mamádnak mondd meg, hogy 19 éves vagy, a te életed a tied, azt teszel vele, amit akarsz, ha valamit elszúrsz, akkor majd kijavítod, helyreteszed, de magadnak kell megtalálnod azt, hogy mi a te utad ás ki vagy te. Köszönöd, hogy a mamád, és hogy eddig gondokodott rólad, de most már a magad útját akarod járni, nem az övét.

Sok sikert!

Ha te vagy a legfiatalabb, akkor édesanyád szemében valószínűleg te vagy a "pici gyerek". Sok szülőnek nehéz feldolgoznia, ahogy a gyereke önállósodik (különböző okokból: fél, hogy magányos lesz, az élete érteme a calád volt, de a gyerekek felnevelése után még több évtizednyi élet vár rájuk és erre akkor jönnek rá stb.). A te esetedben ezt még nehezíti az is, hogy sokáig - valószínűleg - tényleg úgy nézett rád, ahogy a legkisebb gyerekre szokás: vagyis, mint egy gondoskodást igénylő gyermekre.

A fentieket azért írtam, hogy lásd meg az ő szempontjait is. De ha van valami, ami ennél is fontosabb, hogy lásd a magad szempontjait is. Az rendben van, hogy ő félt, de ha te szeretnél pl. Pesten tanulni, akkor add be a jelentkezésed. Készülj fel rá, hogy ha nem sikerül, akkor majd hallani fogod valamilyen formában, hogy ő ezt előre megmondta, de ez ne bátortalanítson el. Nem maradhatsz örökre a gyerek szerepében, mert nem fog boldoggá tenni. Párt, iskolát, munkát nem a szüleidnek választasz, hanem magadnak, mert a te boldogságod a tét. Ez az, amit anyukád most nem ért, és ez az, amit óvatosan, de jelezni kell felé. Nem veszekedve, nem kiabálva, de a tetteiddel elsősorban, amikbe egyre inkább megjelenik az önállóság. Közben vagy akár később már szavakkal is magyrázhatod, hogy ez nem ellene szól, ugyanúgy szereted őt, de úgy érzed, hogy úgy kezel, mintha még kisgyerek lennél, de már nem vagy az.

Üdv. a népes táborban...

Nálunk is ez ment, csak már nem iskolai, hanem munkahelyi ügyekkel, és pénzzel együtt, ami egy kicsit durvább veszekedéseket tud eredményezni. Nem rólam szól a kérdés, szóval csak pár címszó arról, itt mi volt a helyzet: Hiába a két kereset, mindenből csak az olcsó f*s kínai, meg a házi barkács. Jobban főzök mint ő, ehhez képest minden második percben csekkol és beszól, stb...

Én azt találtam megoldásnak, hogy elengedem a dolgot a fülem mellett, meg sem szólalok, mikor rákezd. Majd abbahagyja. Ha meg megsértődik, egészségére, legalább addig is nyugtom lesz... Persze végiggondolom, ha látom értelmét annak amit mond, de mikor jön a chemtrail, az északi szél, Mari néni tyúkja, Boba Fett, meg a jehovák, akkor hirtelen szelektívvé válik a hallásom.

Én a helyedben megjelölném a magamnak tetsző iskolát, ha azt érzem, hogy felvesznek oda. Mellette elmennék dolgozni, adnék a rezsibe (ha kéri, ha nem), és összeszedném a pénzt az orvosra. Az, hogy kivel beszélgetsz, nem az ő dolga. Az viszont nem rossz, ha tudja hová mész, mert ha baj van, számíthatsz rá. Főleg hogy lányként veled "kicsit" rosszabb dolgok is megtörténhetnek mondjuk egy bulin. Találd meg vele az összhangot, és vedd kezedbe az életed.

Szia!

Mintha magamat olvastam volna! :(

19 éves, anya szerint kissé életképtelen lány vagyok, nagy falat lenne nekem a fővárosi egyetemi élet, illetve, hogy nem vennének fel. Így azt meg sem tudtam jelölni, maradt a debreceni...Így bukok majd 3 évet az életemből.

Nekem is van fizikai betegségem sajnos, amit magam kezelek, de a család szerint rosszul, és mindent bevetnek, hogy az ő akaratuk érvényesüljön itt is...

Ha gondolod, írj rám, és beszélhetünk erről, hátha tudunk egymásnak tanácsokat osztani. :)