Természetes, hogy sok felnőtt embert a szülei tartanak el?

Régen volt olyan törvény, hogy amilyen iskolai végzettsége a szülőnek van, annál eggyel magasabbat még köteles támogatni, de gondolom azért nem a végtelenségig, ha valaki végtelen ciklus stílusban áll neki az egyetemnek. Hogy pontosan mit jelentett akkor ez a támogatás, és most mi a szabály, azt nem tudom.

Szerintem az, hogy mi a természetes, a család szokásaitól és lehetőségeitől függ. Ha van rá keret, és a gyerek normálisan tanul, akkor szerintem az a helyes, ha eltartják, amíg iskolába jár. Ha lóg, vagy nagyon szűkös a családi kassza, akkor meg ennek megfelelően.

Nem igaz, hogy semmi nem változik 24 éves korában sem, mert aki tanterv szerint halad, az ilyenkorra lediplomázik az MSc-n is. Még ha marad doktorandusznak, abból az ösztöndíjból már azért lehet haza is adni, ha otthon lakik.

Az teljesen természetes, hogy az ember azokkal él egy háztartásban, akiket a legjobban szeret. Sok embernek ez a párja és a gyerekei, de vannak, akiknek a szülei, esetleg a testvérei vagy barátai azok, és ez is teljesen normális dolog. Nem értem, miért csak az az elfogadott, ha valaki egyedül vagy az élettársával/házastársával él, aki meg a szüleivel, azt egyből lehurrogják, hogy mamahotel meg ilyesmi anélkül, hogy bármit is tudnának az illetőről.

Az viszont nem természetes, se szülőknél, se más felnőtt kapcsolatoknál, hogy egy egészséges, felnőtt, munkaképes embert egy másik felnőtt tart el akaratán kívül. A hangsúly azon van, hogy akaratán kívül. Amíg mindegyiküknek megfelel ez az állapot, az eltartónak és az eltartottnak is, addig azt csinálnak és úgy élnek, ahogy akarnak, és kívülállók ne ítélkezzenek. Ha viszont valamelyiküknek teher ez a helyzet, pl. a szülő nem győzi anyagilag pénzelni a gyereket, vagy a gyerek elnyomva érzi magát, mert nem engedik önállósodni, az nem természetes.

Kedves Kérdező!

Ha a Szülőknek és a Gyerekeknek az a helyzet megfelelő, Te miért foglalkozol Vele?

Én 35 éves vagyok, és bizony volt, amikor nem volt munkám és Anyám tartott el, aki kiskoromtól egyedül nevelt. De amikor van munkám, és Neki nincs - mint például most - akkor evidens, hogy az én fizetésemből élünk.

Dolgoztam öregek otthonában és volt is, aki azt mondta, hogy jó fejőstehén a magyar állam. Tessék már szíves lenni végignézni, hogy nem azok az emberek kapnak magas fizetést, akik látástól Mikulásig végzik a nehéz fizikai munkát.

Más: Mi van azokkal a szülőkkel, akiket a kiskorú gyermekeik tartanak el? Mert akinek van 6-8 gyereke és nem dolgozik mellette, a gyerekek mindenféle kedvezményt kapnak az iskolában - ingyen étkezés, ingyen tankönyv, ingyen táborozás, 90%-os menetjegy a nagycsaládosoknak, CSOK, stb.

Mind a munkanélküliség, mind a nagycsaládosok problémája társadalmi, politikai és szociológiai probléma. Csupán arról van szó, hogy az utóbbit kevésbé merik szóvá tenni az érintett személyeknek, mert ez bizonyos hazai, kisebbségben élő népcsoport problémája, és ők hamarabb helyreigazítanák azt a kotnyeles embert, aki bele merészkedne szólni, hogy miért szült adott Anyuka annyi gyermeket.

Nem unjátok még naponta ugyanezt megkérdezni?

Mert baromi unalmas. Írd be a keresőbe és van ezer válasz amin csámcsoghatsz. Keress rá hogy mamahotel stb.

Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. Neked nem teljesen mindegy? Borzasztóan irritáló már itt a sok nagyokos megmondóember. Azt se tudják felfogni sokan, hogy van aki 100 ezer nettót keres. Hogy a francba költözzön el?

Én is voltam ilyen helyzetben pályakezdőként. Már persze külön lakok de mit kell ezen lovagolni naponta?

Meg az a rossz szülő aki nem veszi el a gyereke fizetését. Ez a trend itt gyakorin.

Majd akkor okoskodj te is ha alig keresel valamennyit. De menj költözz el a híd alá. Mert ugye itt mindenki úgy teszi fel a kérdését hogy soha nem volt ilyen helyzetben.

"mi változik 19 évesen, vagy 25 vagy 29 évesen?"

Mondjuk az, hogy időközben felnő az ember és egyre több kiadást jelent. Mert állam bácsi nagyon sok mindent támogat, amíg gyerek vagy és tanulsz. Viszont onnantól, hogy nem, mindent magadnak kell fizetni a TB-től kezdve az utazásig.

Persze, vannak akik teljesen jól elvannak a családi körben. Ismertem embereket akik otthon éltek, se kapcsolat, se barátok, de a szüleivel elvolt. Ebben az esetben maga dolga. De én személy szerint inkább kötném fel magam, mint hogy 30 évesen szüleim tartsanak el.