A 'negativ' neveles eredmenyezhet onbizalomhianyt? 17/l

Nagyon rossz kapcsolatom van apammal.

Egyszer, mikor mar megint ok nelkul belemkotott, odaszolt nekem, hogy o nem jol nevelt engem.(itt arra gondolt, hogy tobbet kellett volna vernie)

En pedig visszaszoltam csak halkan, hogy igaza van. Nem nevelt jol.

Es igy visszatekintve valoban nem. Legalabbis szerintem.

Egy konkret eset jutott eszembe, mikor elmentunk valami autoszerelo uzletbe es ott a foldon volt faradtolaj. En kicsi voltam, nem tudtam mi az, azt hittem olyan szep sima a padlo, igy vegig akartam simitani. A kezem pedig olajos lett.

Akkor is leszidott, de nem csak ugy, hogy jaj nem szabad ezt csinalni meg ejnye bejnye.

Nekem mindig elmondta, hogy en milyen hulye vagyok es meg sorolhatnam, hogy mi.

En ugy gondolom, hogy reszben ezert is lehet onbizalomhianyom, hisz visszagondolva egesz eletemben azt hallgattam, hogy semmirekello vagyok.

Emlekszem ezek utan mindig sirtam.

Kesobb egy megfelelesi kenyszerem alakult ki apam fele. Amivel o szepen vissza is elt.

Mostmar azon a ponton vagyok, hogy gyulolom ot. Mindig azt akartam, hogy neki legyen jo es a sajat velemenyeimet hatterbe szoritottam. Most viszont mar direkt nem akarom azt amit o, nem akarom, hogy buszke legyen ram. azt akarom, hogy ne legyen hozza kozom, hogy csalodjon es lassa, hogy milyen lanya lett, mit ert a nevelese.

Ugy gondolom, ez mind azert tortent, mert engem ilyen negativan akart nevelni. Szerintetek is ezert van ez? Lehet ezert? Vagy csak tipikus serdulo hulyeseg ez?