Nem bízik bennem a fiam?

Szerintem egyszerűen szégyellte, és még ha nem is a konkrét haragotoktól félt, de attól igen, hogy csalódottak lesztek miatta.

A lényeg, hogy elmondta. A ti dolgotok innentől annyi, hogy ugyanúgy szeressétek, mint eddig. Ne kezdjetek el máshogy bánni vele, ne éreztessétek, hogy ő más, minden maradjon a régiben és ha egyszer szeretné bemutatni a párját, akkor aztán végképp érezhetitek a bizalmat, tiszteletet :)

Képzeld el úgy a dolgot, hogy ilyen helyzetben az ember fejest ugrik a semmibe. Akár mennyire is bízol a szüleidben benne van, hogy elveszítesz mindenkit akit szeretsz. Sajnos benne van még azoknál a szülőknél is, akiken úgy érzi az ember, hogy szeretik és elfogadják.

Az ember nagyon el tud merülni ebben a helyzetben. Mert a látszat boldogságban csak ő maga szenved de a családja, a szerettei mellette vannak. Viszont mikor elmondja mindent és mindenkit elveszíthet ami fontos számára. Végtelenül kínzó gondolat, hogy egy olyan helyzetben ahol minden csepp szeretetre szükséged van, hogy szembe tudj nézni a világgal azt kockáztatod, hogy elveszítheted a számodra legfontosabb embereket is.

Én 34 évesen mondtam el először. És még így is életem legnehezebb vallomása volt pedig én már a saját lábamra álltam rég.

A valódi okot csak ő tudhatja. Na meg hiába nem vagytok homofóbok az sem életbiztosítás. Sokan vannak úgy, hogy valamivel nincs gond csak a családban ne legyen és nem csak a szexualitás témakörben.

Hallottam olyan esetet is ahol a szülő testvére is meleg, elvileg elfogadja, amikor a gyerek vallotta be meg ment a balhé hetekig....

Egyáltalán nem is kellett volna elmondania, mivel a szexuális identitása az az ő (és a párja) magánügye. Senki másra nem tartozik rajtuk kívül. Vagyis hát elméletben így lenne. Csak ezt nem lehet magánügyként kezelni. A családnak furcsa lesz, hogy 26 éves létére miért nem volt még partnere, vagy ha komolyabb szerelemre és hosszú távú kapcsolatra vágyik, nem titkolhatja el örökre a párját előletek, mert úgyis lesz közös programotok.

Titkolhatja azért is, mert bár nem vagytok homofóbok, sosem beszélgettetek vele a szexualitásról, így nincs tisztában azzal, hogy hogyan fogadnátok ezt a hírt. Lehet, hogy kitagadnátok, vagy egyszerűen csak megszakadna köztetek a kapcsolat? Talán bántalmaznátok (őt és akár a párját) is érte őt fizikailag vagy lelkileg?

Én is eltitkoltam a szüleim elől a "legdurvább" (és egyben legszégyelltebb) vágyamat, hogy crossdresser vagyok - azaz férfi létemre szeretek női ruhába öltözni (igaz én nem sminkelek, nem lakkozom a körmöm stb.). Az albérletben, ahol lakom, van egy kisebb ruhatáram. Egyszer meglátogattak a szüleim, amikor megkértem őket, hogy ne turkáljanak a szekrényeimben. Anyának persze első dolga volt benyitni pont abba a szekrénybe, ahol a ruhákat tartottam. Egy héttel később hazamegyek és kapom a kérdést anyától:

- Fiam, ugye nem vagy pedofil? (Ezt hogy rakta egyáltalán össze?!) Mert én azt nagyon elítélem.

Fun fact: a ruháimat bezzeg nyúlná lefele (mindig megjegyzi, hogy nem adok-e neki valamit). Viszont ha én nézek ki valamit, ami tetszik, megy az undorodás. Közben nem is látott még nőibe öltözve. Nem is fog.

25/F