Csak nekem furcsa, mikor 40 év körüli emberek naponta járnak szüleikhez?

Sok ilyen ismerősöm van a 35-45 közötti korosztályból. Felnőtt, elvileg önálló ember létükre naponta, de minimum heti 3-4-szer járnak az anyjukhoz ebédelni, vacsorázni. A gyerekeiket szinte a nagyszülők nevelik, nekik is kötelező a nagyszülőkhöz futkozni napi jelleggel. Az öregek az említett esetekben tudnak magukról gondoskodni, mégis teljesen magukhoz láncolták a felnőtt gyerekeiket. Hol a szülő intézett mindent a gyereknek (lakás, munka...stb.), hol (és ez a meglepőbb eset) a gyerek a napi kapcsolat mellett még lakást is vesz/bérel az idős anyjának és mindent elintéz helyette. Ismerek olyat, ahol a lány együtt dolgozik az anyjával, de még este így is órákig képesek telefonálni egymással. Az is igaz, hogy ennek a lánynak 30 évesen még gyakran az anyja takarította az általa vett lakását.

Én 30 közeli vagyok, de 23 évesen elköltöztem otthonról, teljesen független vagyok, még enni is csak évi háromszor megyek haza, egyébként mindenki úgy oldja meg az életét, ahogy tudja. Csak olyan dolgokban segítünk egymásnak, amiben tényleg kell. nem viszem anyám autóját szerelőhöz, mert ő szerencsétlen: oldja meg maga, felnőtt, egészséges ember, képes rá. Nem főz rám napi szinten. Nem telefonálunk heti egynél többször, nem meséljük el életünk minden egyes momentumát és nem lógunk bele egymás párkapcsolatába. Két-háromhetente találkozunk csak, pedig egy megyén belül lakunk.

Elnézve a nálam idősebbeket még én érzem cikinek, hogy ennyire távolságtartó a kapcsolatom anyámmal. Nem hívom fel, ha odaértem nyaraláskor valahova, nem hívogatom azonnal és számolok be neki mindenről, nem lógunk esténként hosszú ideig a telefonon. Nem avatkozik bele a párkapcsolatomba, a gyereknevelésembe sem fog, mert nem engedném.

Gyakran azt látom, engem kezelnek le a fent említett emberek, amiért nekem nem ilyen csüngős a viszonyom a szüleimmel. Furcsállják, hogy pl egy nyaraláskor nem akarom naponta a családot hívogatni, nem számolok be mindenről otthon, és van, hogy két hétig nem beszélünk. Ők két óráig is alig bírnák.

Tényleg én vagyok a furcsa? De miért lóg valaki még 35-40 évesen is az anyja mellein?