Aki olyan helyzetben van, hogy a párjának már van egy gyereke mástól, hogy viselte a kisgyerek a testvér érkezését?

Szerintem meg igenis ki kell kérni a véleményét. A család élete változik meg, és ő is a család része.

Szépen el kell neki mondani, hogy neked még nincs kisbabád és nagyon szeretnél. Hogy az a baba nagyon fogja őt szeretni stb. És bárhogy is reagál, akkor sem volt kihagyva a döntésből.

Ezért szívás a mozaik család. Valaki mindig sérül.

Én gyerekként ezt nem fogadtam volna el, emlékszem az akkori önmagamra,de ettől ő még lehet hogy változik.

"Ezért szívás a mozaik család. Valaki mindig sérül."

Nem mozaik családban is előfordul, hogy a már meglevő gyerek tiltakozik a kistestvér ellen, de ez nem olyan dolog, amit a gyereknek kell eldönteni. Nehogy már a nyúl vigye a puskát.

Nyugodtan kritizálhatod a hozzászólásomat, nem hat meg. Én igenis azt mondom, hogy ki kell kérni és ha ellenkezik, akkor annak ki kell deríteni az okát.

Biztos nagyon jó dolog, ha a nagyobb nem akarja és mégis rá van kényszerítve, ahelyett, hogy szépen be lenne vezetve a dologba és úgy érezné számít.

A kérdezőnek van igaza, aki eleve megkérdezte a gyereket.

Az igaz, hogy nem mozaik családban is előfordul, a szomszédban is ez volt, most 18-24 éves a 2 gyerek, gyűlölik egymást. A nagy azért utálja a húgát, mert ő nem akarta, a kicsi meg azért, mert sosem szerette és soha, egyetlen egyszer sem játszott vele.

Igazán megérte,okos gondolat volt kihagyni az idősebb gyereket ott is.

Én is így vagyok a tesómmal, csak nálunk más a felállás. Sose akartam kistestvért, de ugye semmi közöm hozzá. Mégis nekem kellett osztoznom mindenemen, nekem kellett vele egy szobában lennem, nekem kellett hallgatni ha üvölt, én nem tudtam aludni és tanulni tőle.

Jóval idősebbek vagyunk, egyetem óta nem beszéltünk, mert éppen elég volt az a ránk kényszerített tizenöt év.

A szülők azóta is kérdezik mit rontottak el, nem így akarták.

Bezzeg mikor megtudtuk, hogy akarnak harmadikat, akkor a kistestvérem sírt, hogy csak azt ne. Végül nem lett hála istennek, de inkább ennek anyagi okai voltak, a vélemény ugyanúgy nem számított.

Lehet nyugodtan figyelmen kívül hagyni, nem a gyerek dönt, de felnőtt kortól meg rohadtul nem a szülő dönti el, hogy beszélünk többé vagy sem. És ez az, ami most nekik pokolian fáj.