Mit lehetne tenni? Sztetek ez normális?

Tesóm igazolt sportoló és tényleg szószerint él hal a játékért.

Ezzel még semmi gond sincsen.

A gond akkor van ha veszít akkor azt nagyon nehezen emészti meg.

Bezárkozik van egy box zsáka amit ilyenkor megállás nélkül püföl és nem lehet hozzászólni se mert biztos ,hogy elküld mindenkit a halálba mert egyedül akar lenni.

Nem tesz magában kárt meg semmi de jóformán ez megy le amikor veszít: 2 nap depresszió olyankor csendben végzi a dolgát néha kijön egy két dologért a szobájából tehát nem ott tölti a teljes 2 napot csak akkor nagyon sokat meg nyilván suli is van de ott is mondták már ,hogy tudják ha már bejön akkor nem lehet hozzászólni se. A tanároknak nem felesel de látszik ,hogy nincsen rendben még ha ugyanúgy is teszi a dolgát.

Aztán 3. Nap kezdi el azt ,hogy elereszt egy két mosolyt meg már lehet vele beszélni.

De ám ha megfordítjuk a dolgokat akkor is hasonló a helyzet ha nyer akkor azt meg túlságosan is átéli.

Úgy örül ha nyer mintha övé lett volna egyszerre az Ötöslottó meg az Eurojackot főnyereménye.

Egy érzelmi hullámvasút.

A teljesítményétől meg az eredményeitől függ a mindennapi kapcsolatom vele meg igazából nagyon sok emberrel.

Ezt nem tartom jónak