Ti mit tennétek a helyemben?
Van egy 25 éves bátyám. Én 19 éves vagyok és lány.
Alapvetően nagyon okos, talán jobbak a képességei mint nekem,viszont szörnyen viselkedik. Az egyetemet elvégezte de még hátra van neki a szakdolgozat és az államvizsga. Mindketten itthon élünk jelenleg de már az egész család életét megkeseríti. Barátaival egy évben 1x találkozik ezen kívűl itthon ül, semmit nem csinál. Persze voltak már kissebb munkaái, de most mikor lenne ideje is itthon van. ( azzal védekezik hogy amikor dolgozott akkor adott oda pénzt anyukámnak,mivel egyedül nevel minket)
Semmiben nem segít,igénytelen egész nap a számítógép előtt ül. Mindenkivel lekezelően bánik,mert hogy ő már majdnem diplomás. Megiegyzem, én is egyetemre járok.
Rettentő csúnyán beszél mindenkivel,nem lehet vele semmit sem megbeszélni. Rendkívűl követelőző. Tényleg azt mondanám,hogy mindannyiunk életét megkeseríti ez. Főleg anyukámét hiszen egy értelmes okos emberről lenne szó de az életben valahogy nincs meg az az okosság, ami az egyetemen igen.
A semmit nem csinál dolgot pedig arra értem,hogy a saját szobáját sem képes rendbentartani. Én amiben tudok segítek, házimunkában is és tudok normálisan hozzászólni a családtagjaimhoz.
Már teljesen tehetetlen vagyok, anyukám se tud rá hatni és semmi és senki.
Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:Valamit kiszerelnek a szamitogepebol. Hogy ne tujon gepezni. Akkor majd unatkozni fog es elmegy dolgozni elotte meg anyazik egy sort...
Komolyabban: beszelj vele es mondd el, hogy te ugy latod, hogy es ez a te sajat velemenyed. En ocsemnek mondtam kritikat o valtoztatott utana. Igaz amikor mondtam nem tunt ugy, mintha megertene:-).
Max haragudni fog rad egy daabig.
válasza: válasza:Valamikor hajdanában volt az egyik külföldi csatornán egy műsor, amiben egy csapat nagyon problémás kamaszt elvittek a családjuktól és rendkívül szigorú körülmények között "helyrehozták őket". A csodatévő csapatban volt lelkésztől kezdve légiós, szociális munkás és pszichológus is. A család kért segítséget, hiszen a gyerekek ellenük fordultak, loptak, drogoztak, hiperaktivitás és még sok mindne probléma volt jelen. Végül persze minden jóra fordult. Elmeséltem az egészet, az akkor tizenhároméves fiamnak. Kikértem a véleményét.
Annyit mondott, h nagyon kevés az olyan család, ahol kamaszként kapják meg a szülők a gyereküket. Valahogyan el is kell idáig jutni, h ellenszegülhessen a gyerek.
Én is többé-kevésbé egyedül neveltem a fiamat. Most már lediplomázott, mérnökként dolgozik. Nem akarom bántani anyukádat, de én is anya vagyok, nem csak megszülni kell a gyereket, foglalkozni is kell vele. Én is mellé ültem a fiamnak játszottunk egy-két játékot a gépen, utána mentünk ki együtt a vacsit csinálni, takarítottunk, beszélgettünk, nem a szobájában ücsörgött egész nap a gép előtt.
Apukáddal milyen a kapcsolatod?
válasza: válasza: válasza:Előző vagyok.
Elfelejtettem ide írni azt is, hogy lehet így éli ki a gondjait: ami közül lehet bármi: gyermekkori trauma, vagy olyan érzelmeit éli ki, amiket máshogy nem tud felszínre hozni. Mindenkinek van valami problémája, amiről esetleg nem tudunk, s így ezért nekünk érthetetlennek tűnik...
válasza:" hogy lehet így éli ki a gondjait: ami közül lehet bármi: gyermekkori trauma, vagy olyan érzelmeit éli ki, amiket máshogy nem tud felszínre hozni."
Ha fordított helyzetben az anyja viselkedne így, akkor szidnád mint a bokrot ugye utolsó?
Nehogy már 25 évesen igénytelen, bunkó senki miatt keseredjen több ember. Nem gyerekkori trauma van itt, hanem az, hogy sza*ik mindenkire, mert senki nem teszi helyre.
Le kell állítani, ha nem változik ki kell dobni.. ennyi.Mindenkinek egy élete van, és akár az anyja is viselkedhezne így, hogy szar*k a családjára. De nem teszi
Az anyukámnak ugyanez a véleménye, de nyílván a saját gyerekét nem fogja kidobni otthonról. Szeret minket,törődik velünk és saját erején felül megtesz mindent értünk.
Az apukánk már nem él.
Előfordulhat hogy ez a “gyerekkori trauma” áll a háttérben. Én jártam a lelki gondjaim miatt pszichológushoz. Neki is meglenne a lehetősége de szerinte ez nem segít így nem is megy el.
Próbáltunk vele beszélni. Én már ott tartok,hogy ha így folytatja levegőnek fogom nézni. Anyukámnak is javasoltam hasonlót, de egyszerűen olyan rossz természet,hogy valószínű ezzel is az ellentétjét érjük el.
Azthiszem, az egyik válaszoló rákérdezett hogy valóban ennyire rossz a helyzet,meg ennyire igénytelen-e.
A válaszom igen. Úgy kell vele bánni mint egy 6 évessel. Napokig kell neki könyörögni hogy nyissa ki az ablakát és szellőztessen,meg hogy kicsit rakja rendbe a környezetét maga körül. Pedig a lakás többi részében nem lát rossz példát. Minden szépen rendben van tartva.
És természetesen ezzel nem arra akarok kilyukadni,hogy a család többi tagja hibátlan,de általában próbálunk mindent megtenni,hogy normálisan kezeljük az egymás közötti dolgokat. És én pl személy szerint próbálkozom azzal,hogy jobb emberré válják, és féltem anyukámat is a végleges kikészüléstől. Így is 3 gyereket kell eltartania,rengeteg a munkája a munkahelyén is és itthon is.
Anyukám tök korrekten megkérte arra is,hogy ha tud akkor vállaljon be néhány nap diákmunkát,mint ahogy én is teszem, de egyelőre már 3 hónapja itthon ül, “szakdoga írás” néven. Amit a lustasága miatt fél évvel később fejez be amúgy is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!