Mit csináljak, hogy el bírjam viselni a nővéremet?

Hazaköltözött hozzánk a nővérem, mert szakított a barátjával és félek, hogy mi lesz, mert nagyon erőszakos. Kiskorunkban nagyon sokszor bántott meg parancsolgatott, ha valamit nem akartam megcsinálni, amit mondott, akkor mindjárt mondta, hogy gonosz vagyok. Jobb tanuló vagyok nála, nem azért, mert nem jók a képességei, hanem, mert lusta tanulni, mindig csak bulizott volna. Persze ki is használta, hogy jobb tanuló vagyok és volt, hogy velem csináltatta volna meg az iskolai feladatát, amikor tanultam volna és ha mondtam neki, hogy most nem érek rá, mert tanulok, akkor közölte, hogy gonosz vagyok, hogy nem segítek. Ez a tipikus plázacica kinézetű, emiatt engem sokszor bántott, hogy hogy nézek ki. Mindig ugráltatni akar, mindennek úgy kell lenni, ahogy ő akarja, ha meg beszólok neki, hogy elegem van, akkor meg az van, hogy rossz testvér vagyok. Nagyon megjátsza magát a szüleim előtt, sokáig nem jöttek rá, hogy milyen, mert előttük nem csúfolt, csak amikor nem voltak a közelben és azt hallották, amikor én visszaszóltam neki. Nagyon ideges vagyok tőle, hogy hazajött, nem lehet tőle normálisan létezni. Félek, hogy majd megint elkezdi ezt. Tanulnom kellene sokat, de ha itthon van nehezen tudok, mert vagy hangosan telefonál, vagy zenét hallgat. És mindig valahogy megússza, mert ő a család kiskedvence. Mindig az van, amit ő akar, mert kb csak akkor van csend. Amíg nincs úgy valami, ahogy elgondolta, akkor addig hisztizik meg szekál engem meg a szüleinket, amíg el nem éri, amit akar. Nem hallgat a szüleinkre, mert azt mondja, hogy ő felnőtt ember, azt csinál, amit akar.

Mit csináljak, hogy el bírjam viselni? Nem tudok még elmenni itthonról sehová, mert még tanulok. Barátom mondta, hogy ha nagyon nem bírom, akkor menjek hozzájuk, de nem ülhetek a szülei nyakán, pláne nem most ebben a vírusos helyzetben. Suli nincs, tehát az sem opció, hogy nem jövök haza a koliból, meg eltartani még nem tudnám magamat, mert tanulok.