Miért viselkedik így a testvérem?

kb 11 év van köztünk. Nem gazdag/ egy normál család gyerekei vagyunk, bár kétség kívül mivel neki már nem igen jutott ki a nagyszülők kényeztetéséből, őt a szüleink elkényeztették, míg a húgomat és engem nem.

Mi a húgommal már régóta külön élünk, én 28 vagyok, az öcsém 18 lesz ma/holnap.

Amióta megszületett imádtam, az utolsó forint zsebpénzemet is mindig ráköltöttem, legyen szó moziról, állatkertről, vagy csokiról, vágyott játékról, elvittem magammal nyaralni pár napra stb, tényleg nagyon sokat voltunk együtt, minden nyáron jött hozzám, jöttünk mentünk. Azt elismerem, hogy a szüleink és a másik tesó (az anyánk nem közös de én is velük nőttem fel) nem túl nagylelkűek, de én mindig különböztem e tekintetben, szeretek adni, segíteni stb.

Most is /lehet szidni, hogy nem kellett volna stb hát többet nem is fogom arra

mérget vehet bárki/ a költözésem kellős közepette ami anyagi és egyéb káosz is jelenleg az életemben, elintéztem a kérésére a közmunka bejegyzést az érettségihez /a max nyáron elvégezhető 15 órát az 50ből/ és mondtam ha van kedve maradjon egy pár napot. Maradt.

Apukánk adott neki pénzt, azzal a kísérővel, hogy hívjon meg minket a párommal valamire, fagyira pizzára bármire. Öcsém leokézta. Vásárláskor ráböktem egy 200 forintos üdítőre, hogy hű ez biztos finom, ő is mondta hogy igen tényleg és vett magának egyet, meg se kockáztatva a kérdést, hogy esetleg mi is kérünk e.

3 nap múlva elmentünk más miatt is, mondtam együnk egy gyrost, mondta hogy jó és, hogy a gyrost megveszi ő, mondtam hogy tényleg? oké köszi, erre odament és vett egyet magának. (mint később kiderült azt is csak azért, mert fel akarta váltatni a pénzét)

Én nem várom el, hogy lehozza nekem a csillagos eget, valószínűleg el sem fogadtam volna, de maga a gesztus állítólagos férfi létére, hogy megkérdezze, hogy esetleg kérek e én is, ha már magamhoz fogadtam és etettem napokig plusz szívességet is tettem neki a közmunkával, komolyan nem fért volna bele, hogy egy nyamvadt 200ft-os üdítőre vagy egy 500ftos gyrosra meginvitáljon engem is, de ha magától nem is legalább apukánk utasítására?

Nem tudom, hogy ez irigység, vagy önzősèg, vagy micsoda? Mindig csak ő, ő, ő?

Egyébként az ünnepek kb ugyan ilyenek, igények vannak, ő egy tábla csokit nem szokott venni nekünk, halál komolyan.

Addig már eljutottam, hogy mivel már bőven nagyfiú, mostantól én sem leszek ilyen nagylelkű, de fel nem foghatom hogy mi megy végben az agyában? Ha pedig a szüleinknek mondom azzal jönnek, hogy gyerek még. Gyerek????? Szerintem attól már nagyon messze van, legalábbis ha azt nézzük, hogy mi milyenek voltunk 17 évesen ezen a téren.

Ha pedig neki tesszük szóvá csak mosolyog a bajsza alatt és abszolút nem érdekli.