Van itt olyan, aki között a testvérével 5-15 én között van a korkülönbség? Ha igen, milyen a kapcsolatotok?

12 év, nagyon jó a kapcsolatunk, sűrűn beszélünk, találkozunk, gyakran vannak közös programok. Gyerekkorunkban voltak súrlódások, de kb.10 éves kora óta tökéletesen jóban vagyunk (mindketten felnőtt nők vagyunk már bőven).

15 év, a kapcsolat lényegében semmilyen. (Gondolom, ezt az sem befolyásolta jó irányba, hogy féltesó, és anyut masszívan utálja).

Nővérem és köztem majdnem 11 év. A kapcsolat jó is meg nem is. Gyerekként a nagy korkulonbseg miatt állandóan rábíztak a szüleim, amit a ma napig felnőttként is gyakran vissza hallom tőle. Ez eléggé rontott a kapcsolatunkon, szóval most olyan megvagyunk, el beszélgetünk egymással stb. De mivel messze is lakunk egymástól így találkozni egy évben 2-3 alkalommal szoktunk. Ő sem erőlteti a találkozás lt, nem szokott jönni hozzánk, mi pedig akkor megyünk amikor a szüleimmel találkozunk mert ők közel laknak hozzájuk így akkor találkozunk velük is. Szerintem nem jó a nagy korkulonbseg. Legalábbis nekünk a testvér viszonyon nem segített, inkább rontott, persze ő is mondta gyakran viccesen hogy ő volt a második anyám, sőt volt hogy idegenek azt hitték hogy tényleg az, ezen jókat nevettünk, de többször felhánytorgatta nekem, hogy hány nyáron keresztül nem nagyon tudott találkozni a barátaival mert rám kellett vigyáznia, amíg szüleink dolgoztak. Nyilván ez nem az én hibám, hanem a szüleinké, mégis rajtam csattant, és rám neheztel emiatt.

Lány vagyok, van egy 10 évvel idősebb bátyám. A baj ott kezdődött, hogy én lány lettem. Az egész gyerekkoromat tönkretette, terrorizált/szekált. Ma már nyitna felém, de én egyszerűen nem tudok, a mai napig nem merek megszólalni a társaságában. A kapcsolatunk egyenlő a nullával, nem ismerjük egymást, olyanok vagyunk mint két idegen. (20 és 30 éves testvérpár)

Egy szót sem szólunk egymáshoz, nem szoktunk beszélgetni, kivéve, ha én kezdeményezek. Ő most 14/L én 21/F vagyok. Nincs és sosem volt közös témánk, főleg most, hogy felnőttem és egyetemre járok. Nem volt persze ez mindig így, de már alsós korában, amikor vittem haza a suliból látszott, hogy nem érdeklődik irántam/nem tud mit mondani/kérdezni. Ha én nem szóltam hozzá vagy kérdeztem valamit, akkor ő sem szólalt meg. Ekkor lehetett talán harmadikos/negyedikes. Szóval kb tizenegyedikes korom óta mennek így a dolgok, olyan mintha egy idegennel élnék együtt. Ég és föld.