Hogyan viszonyuljak a tesómhoz, ha egyszerűen nem tudom őt szeretni?

Szerintem ezt, amit ide leírtál, nagyon-nagyon jó lenne megbeszélni vele, őszintén. Lehet, hogy olyan környezeti hatások érték, úgy nőtt fel, hogy akik élete során körülvették, hasonlóan "ugratták egymást" és ő ezeket az apró szurkálódásokat "ugratásnak vélheti", amelyek nem is bántóak az ő szemszögéből. Sokszor van, hogy az emberek nem jeleznek vissza a másiknak, ha fáj, vagy rosszul esik valami.

Lehet, hogy teljesen komolyan gondolja, hogy fűzzétek szorosabbra a kapcsolatot. Ezeket az érzéseidet indulatmentesen lenne érdemes vele megbeszélni. Véleményem szerint ne azzal kezdődjön, hogy "sose szerettelek", hanem hogy mi fáj, mi zavar a kapcsolatban.

1. Simán lehet, hogy ugratásnak, csipkelődésnek véli azt, ami nálad már bántásnak számít. És nem azért, mert te vagy mimóza, hanem ő nőtt fel durva/toxikus környezetben, de ezt ő pont emiatt nem ismeri fel. Én is tudok bunkó lenni, aminek nem kis részt gyerekkori "keményebb" szülői fogás az oka.

2. Őszintén meg kell beszélni.

3. Segített volna, ha a levelekből beidézel.

Nálam ugyanez van. Mármint nem az eset ugyanez, hanem hogy nem tudom megszeretni testvéremet. Amikor kisebb volt szerettem, aztán ahogy nőtt úgy lett egyre nagyképűbb, bunkóbb, számító, én vagyok a teremtés koronája, te meg egy csicska nő fíling. Erről a szüleink is tehettek.

Nem részletezem a lényeg az, hogy otthon lakik, pedig már 30 felett jár és mint egy kiskirály úgy él, viselkedik, gyakran undorítóan beszél anyával, apát semmibe nézi.

Engem dettó, bár néha ő is próbál kedveskedni, de aztan kiderül, hogy valamit akar.

Erőlködtem én is sokáig, meg családi nyomás, jaaaj testvérek vagytok, de igaza van no_private_pls_i_have_bf válaszadónak. Akárhányszor hazamegyek, vagy beszélek vele nyomasztó, szar érzés. Felesleges az ilyet erőltetni.

Erről nem te tehetsz szerintem.

A leírásodból kivéve már akkor rossz érzésed van amikor levelezel vele most is hogy ő jóban akár lenni veled. Ezek szerintem a benned lévő régi emlékek, nem arról van szó hogy most is szurkálódna. Mintha már a gondolatától is rosszul lennél hogy vele beszélsz.

Régen talán az volt, nem tudhatjuk hogy valóban ugratott, szülői nyomára volt ellenségeskedés, vagy tényleg hülye volt. Felnőtt, családja van, ilyenkor az emberek megváltoznak dolgokban, szerintem beszélgess el vele erről. Te nagyon érzékeny vagy, és gondolom régen sem mondtál neki semmit. Ha valaha visszakérdeztél volna hogy miért mond ezt meg azt akkor lehet kiderült volna. Szerintem itt az ideje hogy beszélj vele erről, csak nem üzenetben hanem személyesen, vagy telefonon. Mert üzenetben az ember nem tudja annyira kifelyteni a dolgokat mint élőben, nem látod az arcát, reakcióit sem.

Mi történt ezalatt a 2 hónap alatt amióta kiírtad?