Van itt olyan, vagy ismertek olyan embert, aki nem tartja a kapcsolatot a saját testvérével?

Anyám, a bátyjával. Hasonló gyerekkoról mesélt, mint amit leírtál. Mindig a bátyja volt az elkényeztetett, mindig durván szekálta anyámat. Aztán felnőttként teljesen szociális fóbiás lett, elkezdett inni. Az örökségéből leköltözött egy víz és áram nélküli házba valami faluban. A szüleikkel sem beszélt évekig. Az apjuk temetésére nem ment el. Jelenleg évek óta azt sem tudjuk róla, hogy él-e egyáltalán.

Én se a bátyámmal évek óta. Akkor lát ha anyámhoz elmegyek ez évi 2-3 alkalom. Én nem látom őt, mert rá se nézek mert

+ mert undorodom tőle. Beképzelt alamuszu, kétszínű rohadék

Anyám a féltesójával (nő). Végső soron együtt nőttek fel, +10 év különbség ellenére is. Jóban voltak. Aztán a néném elkezdett xarkavaró lenni. Évi néhány alkalmat leszámítva csak hírből tudom, mi van anyámmal, időnként megemlíti nagyanyámat és dédanyámat. Néném olyan szintet ütött meg, hogy végül anyám teljesen kizárta az életéből, anyám szerint a bácsikám is ezt tette, ő is kiakadt. Nagyanyám pedig, mint anya, valamelyest beszélő viszonyban van vele, de ő is lecsökkentette az amúgy is kevéske kommunikációt, mert szerinte se oké. Pontos részleteket, mármint okokat, hogy mit csinált, nem igazán tudok, anyám nem részletezte, és amikor közel 10 év után nagyanyámhoz elmentem látogatóba, mert anyám ment hozzá, én meg pont anyámnál voltam, nem jött szóba. meg sem említették a nevét.

Öcsémmel csak interneten keresztül kívánunk egymásnak boldog születésnapot és névnapot, de ennyi az egész. Valójában egészen eltérő személyiségünk van, gyerekkorunkban sem játszottunk együtt.

Öcsémmel napi szinten küldözgetjük a hülyeségeket. De igazából nagyon beszélni nem szoktunk semmiről. Egyre kevésbé számolunk be egymásnak bármiről, éljük az életünket.

Több ilyet is ismerek. Általában abból fakad, hogy teljesen eltérő személyiségek, és csak annyi az összetartó kapocs közöttük, hogy tudják, hogy testvérek (meg emlékeznek a sokszor nyomasztó gyerekkorukra). Ezeket kéne megértetni azokkal a szülőkkel, akik azzal érvelnek a több gyerek vállalás mellett, hogy legyen játszótársa a gyereknek... Anyámék hárman voltak testvérek. A nővérével szinte legjobb barátok voltak mindig is, az öccsük viszont egy barom, és csak azért találkoztak vele már sok-sok éve, mert még mindig az anyjukkal (az én nagymamámmal) lakik.

Én a mobilszámát sem tudom a testvéremnek. Különböző neműek vagyunk, a korkülönbség is nagy köztünk, soha nem volt közös témánk.

Anyukám a testvérevel. Egy irigy, lusta, buta no, semmi kozos nincs bennük, maximum szemmel veri az embert irigysegeben allandoan :D. Arra meg semmi szukseg.