Miért viselkedik velem úgy a bátyám, mintha a "gyereke" lennék? Hogyan koptassam le?

Egyszer megmondanám a véleményem, utána ignorálnám az ilyen fajta kommunikációját.

Nálunk súlyosabb volt a lelki terror, ráadásul csak másfél év volt köztünk, gyakorlatilag 18 évesen miatta menekültem el otthonról.

Hülye voltam, hogy nem osztottam ki, úgyis csak megsértődött volna. Egyszer lettem volna bátor, akkor nem küzdenék még most is ezekkel a sebekkel.

Tanulj a hibámból! Mondd meg neki, hogy ehhez nincs joga, téged ne neveljen! Utána meg ne reagálj ezekre a dolgokra. Másképp nem megy.

Miért nem küldöd el a fenébe, ha okoskodik?????

Semmi köze ahhoz, mit csinálsz, ez ezelött 10 évvel is így volt, akkro sem lett volna joga téged ugráltatni, elvégre nem a szülöd, hanem csak a testvéred.

Egyszer kellene alaposan helyretenni, hogy álljon le ezzel, nem pedig beletörödni a zaklatásba!

azért, mert látta, hogy van hatása, ettől úgy érezte, hatalma van,és ez jóü dolog volt neki, és folytatta.

Csak nem kéne behódolnod, aztán kész

Én tapasztalatból tudok írni. Nagyon könnyű mondani de megtenni nehezebb. Azért itt az ideje hogy elbeszéldess vele. A kiabálás, sértés azért nem fog segíteni mert akkor abból csak sértődés lesz és még jobban azt fogja hinni hogy neki van igaza.

Szóval én azt tanácsolom hogy ha legközelebb nyugodtan lesztek kettesben akkor mondd el neki mit érzel, és higy már nem vagy az a kisgyerek akire ő emlékszik. Mert ő ugye külön él ezért ő jobban a gyermek énedre emlékszik. De már kezdesz felnőni. Mondd el neki higy azt szeretnéd hogy úgy is bánjon veled. Nagyon rossz hogy mindig arra emlékeztet hogy mindent rosszul csinálsz. Plusz nem is az apád hogy megmondja mit csinálj. Maradjon meg a testvér szerepben.

Mert semmi mást nem tud felmutatni az öccsén kívül az életéből.

Eredménytelen senki, és rajtad kompenzálja.