Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Aki születésétől kezdve...

Aki születésétől kezdve utálta a kistestvérét, miért érzett így?

Figyelt kérdés

Nemrég valamelyik kérdésnél írta valaki, hogy a kisebb testvére születését "katasztrófaként élte meg", és az első pillanattól utálta őt. (Az más kérdés, hogy a testvéréből később olyan ember lett, akit van is miért utálni.)

Szíven ütött ez a válasz, mert engem is így fogadott a nagyobb testvérem (a válaszolóhoz hasonlóan az én nagytesóm is óvodás volt, amikor születtem), és később is rengeteget bántott, nagyon utált, pedig nem csináltam semmit. Nem voltam akaszkodó, idegesítő kistesó, inkább kerültem őt, mert féltem tőle. Babaként pedig nyilván nem tehettem arról, hogy lettem, és nem is ártottam neki. Az ok nélküli gyűlölettel, és az agresszióval, amit felém mutatott, életre szóló lelki sebeket okozott, amikre nem szolgáltam rá.

Tőle nem kérdezhetem meg, miért viszonyult így hozzám. Nem beszélünk róla, szerintem nem is lennénk képesek, ez egy sötét folt a múltunkban. Ezért tőletek, idegenektől kérdezem. Aki katasztrófaként élte meg a kistestvére születését, az miért érzett így, és miért a gyereket gyűlölte érte, aki nem tehet róla?



júl. 11. 09:07
1 2 3 4
 11/36 anonim ***** válasza:
62%
Én tíz éves voltam, mikor öcsém született és nem voltam rá féltékeny. Örültem neki, mert végre volt egy másik gyerek is a családban. Sokat vigyáztam rá, rá két és fél évre meg megszületett a húgom. És igen, én is sokat voltam velük, mentünk sétálni, strandra, télen szánkózni (akkor még nagy havak voltak), csúszkálni a tóra, ősszel szedtünk gesztenyét, meg színes leveleket, stb. Néha igen, tehernek éreztem őket, de nem utáltam egyiküket sem. Minket nem úgy neveltek. Öcsém sem volt irigy, meg féltékeny a húgára, pedig nem volt még három éves sem, mikor a húgi született. Hiszti sem igen volt, mert anyu egyből állította le őket. Én is hőböröghettem volna, mert "jaj, most nem mehetek el valahová", meg "jaj, most nincs pénz a huszadik pár cipőre", de nem tettem. Felfogtam, hogy három gyerek mellett nem jut mindenre.
júl. 11. 09:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/36 anonim ***** válasza:
38%
11es ha már anyádék nem fogták fel hogy úgy csinálunk 3 gyereket hogy ugyan úgy jusson mint eddig...
júl. 11. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/36 A kérdező kommentje:

Megértem, mikor abból van elege egy gyereknek, hogy a kistesót rábízzák, mint egy bébiszitterre. De nálunk ilyen nem volt. Nem kellett vigyáznia rám, vinne-hoznia sehová. Csak azt akartam, hogy békén hagyjon, de ő képes volt előhúzni engem, csak hogy valamivel kicsináljon. Feszültséglevezetésként, szórakozásból. Fizikailag bántalmazás volt, lelkileg egyenesen szadizmus.

Egy csecsemő ordítása idegesítő, de a másik gyereknek nem kell ott lenni, arrébb mehet. És megnyugodhat, mert egyébként ő is idegesítő.

Nem gondolom én sem, hogy feltétlenül szeretni kell egy kistestvért és odáig lenni érte. Nem kell ölelgetni, nem kell játszani vele. Viszont emberszámba kéne venni. A testvérgyűlölet olyan állatias kegyetlenségben tud kicsúcsosodni, ami a legdurvább iskolai bullyingon is túltesz. És nem merül fel a bántalmazóban, hogy annál a szenvedésnél, amit ő kapott (sokszor valójában nem is a testvér, hanem a szülők miatt), sokkal súlyosabbat és többet ad vissza. De nincs sajnálat, nincs empátia, a másik fájdalma nem számít, csak a saját. Miért?

Igen, zavaró. Rátok bízták a szüleitek, ami hiba. Van, hogy kettősmércét használnak a javára, ami hiba. Ha valakire, akkor a szülőkre kéne irányítani a vak gyűlölet nagyobb részét, csak gondolom egyszerűbb a gyengébben leverni.

júl. 11. 10:10
 14/36 anonim ***** válasza:
80%
Nem értem mit várnak azok, akik láthatóan introvertált gyerek mellé tojnak legalább egy másikat. Utána meg csodálkoznak, hogy szerencsétlen nagy bezárkózik vagy agresszíven lép fel. Nagyon idegesítő, ha az embernek semmi nyugta sincs. Ez olyan neki, mintha a férj hazavinne mégegy feleséget és onnantól kezdve az elsőnek kuss a neve. A második a fiatalabb, neki kell igazat adni. Meg kell osztani minden ruhát, személyes tárgyat vele. Ha nem teszed, akkor egy irigy szar vagy. Egész nap követ, belevihog a füledbe, ha olvasol belehajol a könyvedbe, direkt akkor akar wc-re menni amikor te és így tovább. Most nem lenne idegesítő komolyan ? Pedig sok gyerek hasonlót él át, amikor kistesója lesz. Nekem szerencsére volt külön szobám, el képzelni nem tudom mi lett volna velem nélküle. Ha bejött az öcsém, akkor megfogtam és kibasztam a szobából, majd kulcsra zártam az ajtót. Ha sokáig dörömbölt, kinyitottam egy pofonért. Egy idő után levált rólam. Azóta sem érdekel, felőlem elviheti a covid is.
júl. 11. 10:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/36 A kérdező kommentje:

14-es (gondolom a 10-es is te vagy).

A te válaszodban nem az a durva, hogy az utánozós majom korszakában idegesített az öcséd, hanem az, hogy még most is szívből gyűlölöd. Aránytalan. Ha nem a testvéred lenne, még az is lehet, hogy kedvelnéd. De legalábbis biztos nem utálnád ennyire. Mégsem tudod értékelni, elismerni vagy legalább elfogadni mint embert, semmilyen szinten, még annyira sem, hogy semleges legyen neked. És ezt csak azért, mert kisgyerek korában idegesítő volt? Ennél sokkal komolyabb bűnöket nézel el vadidegeneknek.

Nekem is született kistestvérem. Babának nem érdekelt, de nem is kellett, hogy foglalkozzam vele. Csak volt valahol a házban, akár el is feledkezhettem róla. Később volt, hogy piszkált, idegesített. Az ilyenekért én is kiabáltam vele, zártam ki a szobámból, vágtam fejbe. De soha nem tettem azt vele, amit velem a nagyobb testvérem, mert tudtam, hogy az mennyire embertelen, igazságtalan és fájdalmas. Nem szekáltam, nem aláztam meg, nem üvöltöttem vele még akkor is, ha normálisan jött oda hozzám, nem bosszultam meg rajta azt, amit el sem követett, és nem utáltam őt csak azért, mert létezni merészel. Tényleg nem értem az ilyet.

júl. 11. 12:00
 16/36 anonim ***** válasza:
62%
Nemcsak azért utálom, mert létezni merészel, hanem mert tönkretette a 7 - 18 évig tartó korszakomat. Mindent tönkretett, amit szerettem, nem tudtam tőle rendesen kipihenni magam.
júl. 11. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/36 anonim ***** válasza:
70%

Miért kéne szeretnem? Nem én akartam hogy legyen, szeressék az anyjáék akik csinálták. Engem meg hagyjon békén. Tönkretette az egész életem kb. Amint lehetett(15 évesen) koliba mentem, meg inkább mamáméknál voltam hétvégente, azóta csak annyit vagyok anyáméknál amennyit feltétlenül muszáj.


Anyámék pár éve ki is verték a balhét hogy miért nem vagyok képes vigyázni rá egy hétvégét hogy ők elmehessenek romantikázni. Szembe röhögtem.

júl. 11. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/36 A kérdező kommentje:

Nem a gyerek "tette tönkre az életeteket". Nem tervezte el kettő-négy-nyolcévesen, hogy megkeseríti minden pillanatotokat, hogy szenvedni lásson. Nem ellenetek volt, nem titeket akart tönkretenni, csak egy kis hülye gyerek volt.

Ti is pont ilyen hülyék voltatok, csak nagyobb testvér híján a szüleiteket idegesítettétek, ők meg valahogy kibírták, hogy vasárnap hajnalban a fejükön ugráltok kakaóért, belenyálaztok a kajájukba, szétszeditek cuccaikat, mindent utánoztok, azt akarjátok, amit ők nem, akkor akarjátok, amikor nem lehet, hisztiztek, ellenkeztek. Feltételezem, hogy magatokról nem hiszitek azt, hogy azért csináltátok ezeket, hogy tönkretegyétek a szüleitek életét, és magatokat nem tartjátok utálatos, rohadék kis görcsnek. Valószínűleg a szüleitek sem gyűlöltek meg.


Én sem akartam bántani a nagyobb testvéremet, nem akartam neki rosszat, ő viszont nekem szánt szándékkal igen. De legalább már rájött, hogy ahogy ő bánt velem, az milliószor rosszabb annál, hogy én összefirkáltam a színezőjét, vagy átalakítottam a legóházát. Ő is biztos úgy érezte, hogy tönkreteszem az életét, de ezek piti szarságok, amikkel nem akartam ártani neki, csak nem fogtam fel, miért baj neki, hogy én is színezek és legózok. Ő viszont tudatosan megnyomorított lelkileg. Ha valaki valakinek tönkretette az életét, akkor inkább ő az enyémet. És én sem akartam egy szadista seggfej nagytestvért, mégis kaptam. Szavak nélkül is tudom, hogy már bánja és szégyelli.


Akik "tönkretették az életeteket", azok a szüleitek, akik semmibe vették a magánéletre való igényeteket, nem biztosítottak nektek személyes teret, időt, hanem hagyták a nyakatokra járni a kölyköt a saját kényelmük miatt. Ti mégis azt utáljátok érte, aki a legkevésbé tehet róla, és akitől a legkevésbé volt elvárható, hogy ezt az egész helyzetet felismerje és megjavítsa. (Akikre rábízták a kistestvért: miért ő a hibás? Mit vártatok volna pont tőle, keressen magának bébiszittert az apróhirdetésekben? A szüleitek azok, akik rátok bízták, és ő nem tehetett ellene semmit.) És még akkor sem bocsátjátok meg, mikor rég vége.


Nagyon remélem, hogy a válaszolók többsége még húszéves sincs, mert elkeserítő lenne, ha felnőtt emberek lennének azok, akik ennyire nem képesek ezt átlátni.

júl. 11. 21:46
 19/36 anonim ***** válasza:
100%

En nem szuletese ota de gyerekkorunk ota nem vagyonk joba. A tesom mindig is eroszakos volt, agressziv, onzo. Gyerekkent minden jatekomat meg kellett vele osztanom es ha kaptam egy ujat akkor mar jott is hogy majd o jatszik vele eloszor. Szamitogepemet is megkellett vele osztanom, volt hogy alig akart kimenni a szobambol mert nem birta abbahagyni a gepezest.

Mar felnottek vagyunk, most is irigykedik ram, nem mondja de tudom es a felesegem is eszrevette hogy probalja azt mutatni hogy o jobb eletet el mint mi.

júl. 11. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/36 anonim ***** válasza:
100%

Mert szó szerint pokollá tette az életemet. Ráadásul nem a saját anyukámtól, hanem a mostohámtól született. Anyukámat 6 évesen elvesztettem, 10 évesen pedig kaptam egy idegesítő, bőgő masinát egy idegen nőtől. Konkrétan választási lehetőségem sem volt. Folyton a kisebbnek volt igaza, a mostohám ezzel is belémrúgott néhányszor. Mikor 2-3 évesen sokat idegesített adtam neki egy olyan hatalmas pofont, hogy ott maradt a tenyerem az arcán. A mai napig úgy vagyok vele, hogy megérdemelte. Engem sem zavarna ha kimúlna.

Egy utálatos, elkényeztetett kis vakarcs tini lett.

Mindig benyitogatott a szobámba amíg otthon laktam, fürdés közben is képes volt rám nyitni, vagy kint üvöltve énekelni mikor TZ-kre tanultam. Persze ekkor is ő volt a ‘cuki’.

Illetve minden betegséget hazahozott az óvódából. Mindig én voltam lázas, vagy fostam-hánytam fontos napokon mert a bacitelep húgom hazahozta.

Hiába kérték, én nem vigyáztam rá soha. Maguknak csinálták, nem nekem. Ugyanúgy elmentem bulizni, pasizni.

Én amúgy szeretnék gyereket és lesz is 1-2 éven belül, de soha a büdös életben nem fogok neki testvért szülni.

júl. 11. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!