Veszekedés testvérrel?

Azt hiszem kellene nektek egy barát/ barátnő hogy a felgyülemlett feszkót ne egymáson vezessétek le. Nem tudom a szerelmi életetekben van-e valaki jelenleg, de az messze nem egészséges, ha csak ketten vagytok, mert nem érnek más ingerek, és egymás agyára mentek akár egy apró dolog miatt is. Ráadásul ősz/ tél van, a depresszív tünetek is előtörnek, miközben észre sem veszitek a másikon.

Lépj hátra legközelebb, és ne tedd meg azt az utolsó lépést vagy mondatot, amivel az egész dolog csak eszkalálódik, és nem lehet visszafordítani a normál megoldás útjára.

Sör a kézben, hidegvér- kopogsz az ajtón és megkérdezed: beszélhetünk? De ne halogasd a témát a kelleténél tovább. Oldd meg a gondokat, és nyiss új lapot4

#11

Hű. Mintha maximum 15 évesek veszekedését olvastam volna. Nem mintha én tökéletesen kommunikálnék, de nektek mindkettőtöknek bőven van min dolgozni. Normális esetben ez úgy nézett volna ki, hogy a bátyád telefonálás közben nem sandítgat rád hülyén, hanem csak próbálja rövidre fogni, de úgyis észreveszed, hogy valami fura volt. Te kíváncsi vagy, de nyugodt maradsz, hiszen merényletet biztos nem terveznek ellened, ha meg valaki rosszindulatúan beszél rólad a bátyádnak, az szarjon sünt. Felnőtt vagy, érdekelni érdekel, de meghatni azért annyira nem tud. (Ismerem azt a pánikszerű érzést, mikor valaki titkolózik arról, hogy ki és mit mondott rólad, de ezt nagyjából ki szokás nőni. Főleg ha a bátyádat úgy ismered, hogy a hátad mögött sem utál.) Ezért kíváncsian, de nem bepörögve megkérdezed: "ki volt az, miért voltál ilyen fura?". Erre ő nem célozgat, meg homályos információmorzsákat hint el, és várja azt ostoba módon, hogy ettől majd kevésbé leszel kíváncsi (😑), hanem nagy levegőt vesz, és kimondja: "Józsi volt. Tudom, milyen bunkó volt veled, és tényleg az volt, de ne haragudj, én megint beszélő viszonyban vagyok vele, mert...". Te nyugtázod, hogy azzal beszél, akivel akar, de azért ha van kedve, Józsinak átadhatja az üzenetet, hogy még mindig bekaphatja. Röhögtök, vége.

Szerintem részedről valami magabiztosság-önbizalom féle dologból kéne több, hogy ne éld meg katasztrófaként, ha valaki elégedetlen veled, és ne pánikolj be. Nem öltél meg senkit, akkora baj nem lehet. Ha meg nem attól félsz, hogy valakinek veled van baja, hanem attól, hogy valaki másnak esett baja, vagy véletlenül felgyújtotta a kutyádat, de te még nem tudod, akkor is mire mész vele, ha helyben bepánikolsz mint az őrült? Előbb tudd meg mi van, pánikolni ráérsz utána is. Bár akkor sem fog segíteni, de akkor már legalább tudni fogod, min. De először add meg a lehetőséget, hogy pánikra nincs ok.

A bátyádnak meg tudatosítania kéne magában, hogy te sem vagy hülye, és az agyadon sincs pause gomb, úgyhogy érdemes inkább gyorsan és egyenesen megadnia az információkat, amik megilletnek, nem rébuszokban nyekeregni, mert azzal csak tovább idegesít (ezt mondjuk ép ésszel gondolhatná). És nem kéne fosnia attól a 3 perctől, amíg esetleg magadon kívül kerülsz, mert ha te túléled, akkor valószínűleg ő is kibírja. Részéről ez túlzott félelem a konfliktustól.