Miért jut napok óta eszembe, hogy a kis Öcsém meg fog halni??

Én inkább arra gyanakodnék, hogy mindkettőtök egy érzelmileg abuzáló szülővel él, és a szorongás mellékterméke lehet ez a katasztrófakép.

Gondolom közel álltok egymáshoz valamennyire, azért félted őt a legjobban.

De ez csak az én személyes meglátásom.

Sokáig voltak hasonló megérzéseim. Semmi extra, csak egy mellkas szorító érzés és egy pillanatkép, hogy lehet nem sokszor találkozunk már/most találkozunk utoljára. Aztán jöttek mellé rémálmok is, ami szinte mindig halálról szólt. Sajnos általában bejött, hogy utána meg is halt ez a valaki.

Ha csak általános aggódás a szeretteinkért, az tök normális szerintem. Erre tényleg azt mondom, hogy ne engedd magad belecsavarodni. Bár egyikbe sem szabad, úgysem lehetünk rá igazán hatással.

Nem tudom, mennyire vagy nyitott a spirituális megközelítésekre. Én ZEN tanulmányozó vagyok és mint alkalmazott tudományt kezelem.

Az egyik hazai legnagyobb ZEN mester mondta egy interjúban: "Minden, ami keletkezett, az feltételekkel keletkezik, feltételek között marad fönt, és a feltételek megváltozásával távozik, eltűnik. Ez a karma múlandóságának a törvénye. A feltételhezkötöttségének a törvénye és a befejezetlenségének vagy tökéletlenségének a törvénye." Tehát a jövő változtatható. A jelen összes aspektusa, ami egyidejűleg a mostban egyszerre létezik, az determinál egy következményt. De amint valamit megváltoztatunk benne, úgy a jövő is megváltozik. Nincsenek fatális, előre megírt dolgok.

Lehet, hogy egy beavatott emberrel kellene egy karmaoldást csinálnotok a kissrácra vonatkozólag és egyszerűen az a körülmény, ami a korai halálát okozhatja, egyszerűen kikerül a rendszerből.

Amiket fennebb írok, függetlenül attól, hogy kik hogy fognak pontozgatni, ezeket én magam is megtapasztaltam. Nem a levegőbe beszélek.