Akinek nincs testvére a szeretett volna? Szereted azt hogy egyke vagy?

Ne akard már megmagyarázni az életemet meg hogy NEKEM mi lett volna jó, miközben nem is ismersz.

Nem, nem tudtam volna vele játszani. Pontosan ezt írtam, hogy mivel iszonyatosan zárkózott gyerek voltam, a halálom lett volna, ha mindig minden percben a sggemben van egy másik gyerek, pláne ha kisebb és még játszanom is KELL vele, mert anyáméknak nincs kedve hozzá.

És nem, nem egy külön szobán múlik kizárólagosan a privát szféra (ami nem tudom, lett-e volna, lehet, hogy megoldották volna a szüleim, lehet, hogy nem), mert attól még nem betonfal van ott. Vannak unokatestvéreim, simán rám törték az ajtót, ha elvonultam, de ha nem, akkor anyámék rángattak ki, mert hát nem azért van itt Benőke/Julcsika/mindketten/még többen, hogy ők szórakoztassák őket, tessék szépen játszani velük. Nem, nekem ez baromira nem okozott semmiféle örömöt, hogy a saját kis vackomban nekiálltak rendezkedni, pakolni, mindenhova benyúlkálni, nem vigyáztak a dolgaimra stb stb. Az oviban, kisiskolában elvoltam azzal a néhány gyerekkel, akivel barátok voltunk, örültem is, ha átjöttek néha, mivel én akartam, hogy jöjjenek (nyilván ebbe a szüleimnek is volt beleszólása, jogosan), de még ott is volt, hogy túl sok lett az egész pár óra után és valami csendes programot akartam.

A szülői odafigyelést meg nem fogja száz testvér (vagy barát) sem pótolni és ne is próbáld nekem megmagyarázni az ellenkezőjét, mert felesleges. Választ kértél, kaptál, fogadd el, ahelyett, hogy nekiállsz vitatkozni. Sehol se látom, hogy vitaindító posztot írtál volna, hanem kérdést. Letudhattam volna egy szimpla igennel vagy nemmel is.