Akinek nincs testvére a szeretett volna? Szereted azt hogy egyke vagy?

Question

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Nagyon szerettem egyke lenni, semmiféle hiányérzetem nem volt sohasem. Voltak barátaim az oviban, iskolában, utcában, anyu barátnőinek a gyerekei is mind nagyon jó barátaim voltak, rengeteget voltunk együtt, egymásnál is aludtunk rendszeresen. Szóval, mindenféle társas igényem ki volt elégítve.

Egyébként pont ezeknek a gyerekeknek voltak testvéreik, és konkrétan egyetlen helyre sem emlékszem, ahol normális kapcsolat lett volna köztük. Egyik helyen hárman voltak tesók, és kettő folyton kiközösítette a nagyobbat, elejtették, sürgősségire került, a bokája azóta sem jött teljesen rendben. A másik meg átdobta a szobaajtó üvegrészén a tesóját verekedés közben.

Ja, szóval nem hiányzott. Most 34 éves vagyok, most sem hiányzik, ugyanúgy vannak jó barátaim, mint régen voltak, és igazán jó testvéri kapcsolatot nem tudok felidézni az ismerőseim közül, pedig vagy 5 perce gondolkodom rajta.

Válaszadó #1 · Answer

Ma màr azt mondom, hogy ilyen elbarmolt famíliában , mint az enyém, jobb is, hogy nem lett tesóm, mert úgy martuk volna egymást, mint a szart…

Válaszadó #3 · Answer

Nekem az a véleményem, hogy a több gyerek a családban nem a testvéreknek jó, hanem a szülőknek. Pontosabban, nem azért születik egy családban több gyerek, hogy "jaj, legyen a gyerekemnek tesója, akivel játszik, meg ha felnő, és mi, szülők nem leszünk, nem lesz egyedül", hanem a szülők akarják megtapasztalni, milyen érzés, ha pl.az elsőszülött után egy ellenkező nemű születik, meg még mindig sokaknál tartja a mondás, hogy "egy gyerek nem gyerek", és ha azzal az eggyel történik valami rossz, akkor nem lesz utód. Szerintem genetikailag valamelyest belénk van kódolva, hogy több gyereket akarunk, hogy a következő generáció biztosítva legyen. Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy az egykeségnek rengeteg előnye van, nem kell sem anyagilag, sem lelkileg, sem semmilyen módon mással osztozkodni a szülők erőforrásain. Ha viszont több tesó van, érdemes megpróbálni jó viszonyban maradni amennyire lehetséges, mert azért van előnye annak is, ha valaki szintén a te véred, ismerte a szüleid, összekapcsol titeket a rokonsági fokon kívül sok - remélhetőleg jó - emlék, és számíthatsz rá sok dologban. Azért ha az ember felnőttkorában nehéz helyzetbe kerül, még mindig inkább a tesójára támaszkodik, mint egy barátra. Ha viszont rossz a testvérek közti kapcsolat, akkor nyilván a vagyonon való marakodás is rossz tapasztalat lesz, és akkor azt gondolja az ember, bár ne lenne testvérem. Az én véleményem: úgysem rajtunk múlik, van-e tesónk, ez a szüleink döntése volt. Viszont rajtunk (is) múlik, mit kezdünk azzal, hogy van tesónk. Ez a rokonsági fok életünk végéig elkísér, érdemes harcolni azért, hogy tartalmas legyen.

Válaszadó #5 · Answer

Szerettem volna testvért. Aztán elkezdtek anyámek mindenkihez hasonlítgatni, az én káromra. Akkor azt gondoltam, hogy a tesómmal is ez lenne. Onnan örültem, hogy nincs.
Most 50 éves vagyok. Anyu egyke, apu testvérével és gyerekeivel 0 kapcsolat, senkim sincs, csak a szüleim és az egyke gyerekem. Őneki még rosszabb lesz egykeként és késői gyerekként. ☹️

Válaszadó #6 · Answer

Szerettem volna testvért gyerekként is és középkorúként is, amikor a szüleim bajait legalább szavak szintjén megoszthattam volna valakivel.

Válaszadó #7 · Answer

egyke vagyok,de egy ikertestvért vagy akár hármas ikrekként ki probáltam volna egy életett,mindegy mivel jár.🙂 33/F

Válaszadó #8 · Answer

Nem szerettem volna. Jártam bölcsibe, aztán oviba, nem hiszem hogy olyan sok időm lett volna unatkozni. Iskolás nyári szünetekből vannak az első olyan emlékeim, hogy unatkozom néha, de szerintem ez természetes, nem hiszem hogy akinek van testvére az ne unatkozott volna.
Felnőttként pláne nem hiányzik. Van férjem, gyerekem, barátaim.

Válaszadó #9 · Answer

#12 én nem a 10-es vagyok, de én úgy gondolom, nem amiatt írta, hogy keress fel pszichológust, mert nem szeretnél testvért, ez mindenkinek szíve joga. De amikor a kérdező teljesen normális stílusban felvetett egy kérdést, te nagyon agresszív, frusztrált, támadó stílusban válaszoltál, és süt a válaszodból, hogy nem vagy boldog.
Egy pszichológussal való beszélgetés mindenkinek előnyére válik, segít lebontani a saját frusztrációinkat, traumáinkat, és megismerni jobban önmagunkat, egy kiegyensúlyozottabb, elégedettebb életet élni (már ha jó pszichológust talál az ember).

Válaszadó #10 · Answer

Először is a kérdezőcske kapott egy normális választ tőlem, mivel a kérdést tényleg normális stílusban tette fel. Erre az égvilágon semmilyen további kérdése nem volt, hanem elkezdett kötekedni és kétségbe vonni, amit írtam. Mégis mire fel? Ez NEM vitafórum, hanem kérdezz-felelek oldal, tehát szépen meg lehet köszönni a válaszokat, nem pedig beleállni az illetőbe és olyan dolgokban megkérdőjelezni, amikhez személyesen és alaposan kéne ismerni.
Attól pedig, hogy a magadfajta hópehely lelkeknek a határozott stílus “agresszív”, még nem lesz az, pláne nem frusztrált. Frusztrált az, aki képtelen elfogadni, ha egy nem tetsző választ kap a kérdésére, például. Aki pedig belém áll, azt ki tudom osztani, ez tény (igen, élőben is, nem csak itt) és ki is fogom.

Akinek nincs testvére a szeretett volna? Szereted azt hogy egyke vagy?

További kérdések: