A nővérek miért gonoszabbakk a kistestvérükkel, mint fiúk?

Ez így igaz.

A nők alapból is lényegesen szemetebbek a férfiaknál, a verbális támadás nagyon megy nekik, erre vannak kihegyezve.

Aztán csodálkoznak a pofon miatt...

Lásd ezt a kérdéskört is, csupa irigy, megkeseredett nyanya van itt, mindenki le van pontozva, ha jó, ha nem jó a válasz.

Nah ez nem igaz.. A fiúk kikészítik a kisebb tesókat...csak nem mibdig olyan hangosan , nyíltan stb mint a nők..nem látványos..

Azért tudnék mesélni.. Mindig még 20 évesen is csak " kishülye" voltam a bátyámnak..24 évesen javult a kapcsolatunk csak meg...

Sorry, hosszú lett :D

Én lány vagyok, és már bele gondoltam, hogy milyen lenne, ha lenne egy kisöcsém, vagy egy kishugom. Én igazából a kezemen hordoznám őket, és nem lennék arra féltékeny, mert hogy ők több figyelmet kapnak. Tudom, hogy egy kistestvérrel/kis gyerekkel hogy és meddig kell dédelgetni, folyamatosan figyelni, óvni. Ezért a nagyobbak úgy érzik, hogy velük senki sem törődik, ezért beflegmulnak, és ha a pöttöm nagyobb lesz, kis iskolás, visszakapják azzal, hogy ha valamit kérne tőle a kisebb, akkor azt válaszolják, hogy "most menny innen, nem érek rá" , azt ismételnék, amit annó a szülők mondtak. Vagyis csak a megbántódásukat vezetik le a kicsiken.

Viszont én azon nem értek egyet, hogy ez csak nővér-öcs között van. Tapasztalatból mondom, hogy ez fiútesó-húg között is van. Csak flegmult velem, nem segített semmiben, és sokszor célzott arra, hogy velem többet törődtek, mint vele. De ezt ki fogja nőni mindenki, mióta középiskolába került, azóta csak úgy ölelgetjük egymást, mert rászorulunk egymás társaságára.

Az unokatesóim fiú-fiú. Egyik 10, a másik 7-8 éves. Ők sem férnek el egymás mellett, a nagyobbik mindig ütlegeli a kicsit, aki pedig mint hozzám a "pótnővérhez" jön, és én meg megvigasztalom, a nagyobbat meg kérdőre vonom, hogy ez mi volt. Mikor csak bőgve válaszol (csak úgy a semmiből nekikezd bőgni amikor veszekszenek) mégegyszer felteszem a kérdést, majd mondom, hogy nyugodjon meg, mert így egy árva szavát sem értem. Megnyugszik, elmondja, hogy azon vesztek össze, mert hogy a Bálint (a kicsi) olyan hülye, hogy ráült a fejére (én sem tudtam elképzelni a szitut, de hát jó..)ezért kezdett vele verekedni. Aztán a kicsit is kérdőre vonom, de a válasz helyett már azt látom, hogy sírva mondja, hogy sajnálom, és meg akarja ölelni a bátyját. Én meg akkorát derülök az egészen.... De amúgy az ilyesfajta veszekedések náluk napi 4-5 alkalommal előfordulnak, és van amikor a beszólogatások miatt, azért néha örülök, hogy ők Pestiek, mi meg Szlovákiaiak :D

De amúgy nem tudom, én mindig is a kicsik pártját fogtam,de a nagyokkal értettem egyet. Nem hiszem amúgy, hogy gonoszabbak lennének a nővérek, csak megmutatják, hogy ki volt előbb a házban...

12/L

Szerintem ez így hülyeség. Azonos nemű tesók sokszor jobban kijönnek, elvégre egy lány nem tudja, milyen kisfiúnak lenni és fordítva. :D

Hidd el, egy bátyó sem mindig türelmes a húgával - nem akarod tudni, hányszor tépett meg, üvöltött le, stb tesóm. Életkoron is múlik, mert az idősebb bátyáim teljesen máshogy kezeltek.

De barátnőmnek van egy bátyja és egy öccse is. Az öccsével mindig jól kijöttek, még most felnőtt fejjel is gondoskodik róla sok tekintetben. Míg a bátyjuknak sose volt egyikükhöz sem türelme, de főleg az öccséhez.

Unokatesómék ketten fiúk pár év különbséggel. Kamaszkorukig elviselni sem bírták egymást.

Egy másik barátnőmnek pedig a kisöccse a mindene, már oviban mindig azt hallgattam, mennyire irigy, hogy nekem van fiútesóm, ő is szeretett volna egy bátyót magának (én meg jól kinevettem kb). Nos, ha nem is egészen a megálmodott módon, de végül egy fiatalabb tesó kijutott neki és tényleg imádja a mai napig is.

De felhozhatom példaként édesanyámat is, bizonyos tekintetben ő nevelte az öccsét, vitte-hozta oviba, amíg a szülők dolgoztak, ő vigyázott rá, és sok dologról le is mondott a javára.

De még elég hosszan tudnék sztorizni. Csak felesleges lenne. Szerintem ez azon is múlik, kit hogy nevelnek, milyen jellem, hány év van közöttük, és hogy viselkedik a másik. Azért a gyerekeket sem kell félteni, elég jól ki tudják használni a helyzetet. :D

Még régen a suliban vettem észre, hogy akinek nővére volt, a nővér jött érte sokszor, viszont akinek bátyja volt, azért anyuci jött.

Én is nővér vagyok, imádom a tesómat, de amikor kicsi volt, nem lehetett vele szót érteni. Az a baj, hogy a nővérre bízzák a kisebb gyereket, de a kicsivel nem beszélnek, hogy hallgass a nagyobbra, fogd meg a kezét, mielőtt lelépsz a járdáról stb.

A nővér kap felelősséget, de nem kap hozzá tekintélyt. Ezerszer rászólhatok, akkor is lerohangált a járdáról, közben még vigyorogva nézett is. Bennem meg ott van, hogy félek, hogy baja esik, félek, hogy a szüleink engem vesznek elő, ettől ideges leszek, és persze hogy lehülyézem, de 11-12 évesen nem olyan fejlett a problémamegoldó képességem, vagy az "anyai ösztönöm", hogy tudjam, hogy kell bánni egy gyerekkel.