Jó-e hogy van testvéretek /felnőtt korban/? Jó-e a kapcsolatotok? Milyen egykének lenni? Nem hiányzik a testvér, vagy ezt szoktátok meg?

Nagyon-nagyon jó, hogy van testvérem... gyakorlatilag a legjobb barátnőm, neki mindent elmondhatok az égvilágon, és mindig ott van! És ha összeveszünk is tudjuk másnap, hogy ez nem ér annyit, hogy harag legyen köztünk.

Most távol élünk egymástól, nagyon hiányzik, de hetente többször beszélünk... ha szerencsém van, ő is ideköltözik a jövőben, legalábbis gondolkodik rajta :)))

Én későn szülött vagyok, sokkal később mint ahogy ti vagytok most (apám 52 anyám 47 éves volt mikor születtem).Van két tesóm az egyik 30éves a másik 32.Én 16 vagyok..Szó szerint szüleim lehetnének a testvéreim..

Mindketten elköltöztek már ,így én egyedül vagyok itthon anyáékkal.Egyik tesóm közelebb lakik ő a családjával hétvégente jár haza.A másik az ország másik felén lakik, így ő csak 1-2havonta.De mindig elvisz magához 1-2 hétre ha valami szünet van a suliba.

Nem vagyunk együtt annyit mint az egy idős testvérek, de örülök hogy vannak.Meg lehet velük beszélni mindent, megértőek.Az idősebbik kötekedős, de lecsapom és abbahagyja(testvéri szeretet).Mindig csinálunk közös programokat, együtt dolgozunk néha.Nagyon jó hogy vannak :D.Hiányolom a régi időket mikor 3-4 éves voltam, mindketten itthon voltak még, és állandóan verekedtünk, szórakoztunk egymással :D

Mi sem voltunk minta tesók, most sem vagyunk azok. Nemrég repültünk ki mindketten a családi fészekből, egyelőre nem igen tartjuk sikerrel a kapcsolatot, de érzem a részéről is, hogy megvan az igény és részemről is megvan. Egyszerűen csak egyelőre nem találjuk az utat egymás felé annyira két külön kategória vagyunk (és ellenkező nem is).

Szerintem idős korunkra ez ki fog forrni és igenis számítani fog az, hogy nem leszünk egyedül.

Ellenben sajnos rossz példa is van a családban. Édesapámnak két testvére volt, de sajnos mindketten meghaltak rákos betegségben 49, illetve 56 évesen. A nagypapám sem él már, a nagymamám még igen, de már nagyon idős, beteg. Apukámon látom mennyire meg van rémülve attól, hogy egy közeli vérrokona sem marad, pedig ő sem olyan fiatal már.

Egyébként ha nem meritek bevállalni a saját babát, próbáljatok meg örökbe fogadni egy picikét, nem tudom helyileg mekkora esélyekkel indulnátok. Őt is tudnátok testvérként nevelni és magadat sem kellene veszélyeztetned. Rágjatok meg minden lehetőséget.

Nem azért vállalj még egy gyereket, hogy majd lesz-e testvére a már meglévő gyerekednek, ha ti nem lesztek már.

Nem lehet ezt előre kiszámítani, van aki rosszban van a testvérével, van aki sehogyan, van aki jóban van. De az is lehet, hogy más országban fognak élni, egymástól messze.

Attól még lehetnek barátai, családja a gyerekednek, hogy nincs testvére.

Ha nagyon rizikós, én nem vállalnám be az újabb gyereket. Akkor sem ha nagyon vágynék rá. Inkább testvére ne legyen, mint hogy elveszítse esetleg az anyukáját.

Nekem 3 bátyám van, de alig tartjuk a kapcsolatot. Mindenki el van a saját családjával, életével. Már megszoktam nem hiányoznak.

37/n

ha egészségesek vagytok, és szeretnétek ne agyalj sokat. A tesóság majd rajtatok is múlik. Én örülök hogy van tesóm. A sajt csaldunkban mindenhol azt ltom, jó hogy van tesó, mindenki tartja a kapcsolatot felnőttként is. nagyszüleim tesójait is ismertük mindkét ágon még unoklkk is közelről, annyira természetes a tesóság mindenfele.

Férjem gn vannak szar tesók, nem is egy. De ott meg van tesóhelyett unokatesó nagyon jó :) És nagyon mások voltak a ygerekkori nevelési elvek, ez is azt tmasztja al, a tesósgot is erősíteni kell neveléssel is. És lett si tesó nálunk is.

Ha már szültél nyugodtan vgj bele 40 évesen is. bátorság!