Milyen a kapcsolatod az ellenkező nemű testvéreddel?

Az öcsémmel nagyon nagyon jó-10 év van köztünk.

A bátyámmal már kevésbé-3 év van köztünk.

Szerintem nem feltétlenül a nemek közti különbségen múlik.

Kis korban szerintem még annyira nem számít, hogy valaki fiú-e vagy lány. Én is szívesen elautóztam a szomszéd kisfiúval, egy másik jött hozzám legózni.

Nekem személy szerint pont a bátyámmal gyerekkorban leginkább semleges volt a kapcsolatom, 7 év van köztünk, egy 14 éves fiú és egy 7 éves lány nem sok mindent tud egymással kezdeni. Viszont ahogy felnőttünk már egész jó a kapcsolatunk, szervezünk közös programokat, jókat beszélgetünk.

Nekem pl. 1 húgom van. Régen is sokat veszekedtünk, verekedtünk gyerekként. Most sem jövünk ki annyira jól.

21 és 26 évesek vagyunk.

Semleges. De nem a nemünk miatt. Olyan nő vagyok, akiből majdnem informatikus lett és még nem biztos abban, hogy nem lesz. Annyi hogy engem inkább a számítógépek, laptopok vonzanak, az öcsém pedig a telefonok, tabletek. Plusz ő inkább szerel, engem meg a dolog szoftveres része érdekel.

Gyerekkorunkban nem emlékszem, hogy gondot okozott volna a különböző nemünk, bár ez nevelés kérdése is. Mi pont ugyanúgy leginkább legót kaptunk a húgommal, mint ahogy az öcsém is. Bár az tény, hogy mi inkább kis házat építettünk, ő meg autót. De ettől még együtt játszottunk.

Mivel mindhárman kollégiumban laktunk 14 éves korunktól, amikor én elköltöztem, akkor valóban eltávolodtunk. De nem csak vele, ugyanúgy a húgommal is. Akkor kerültünk ismét közel egymáshoz, amikor ők is felköltöztek Pestre. Az öcsémnél külön jó volt, hogy már bőven elmúltam 18, amikor ő kollégista lett, úgyhogy szabadon hoztam-vittem, a nevelőtanárok elfogadták az én aláírásom is. A húgom esetében még macerásabb volt, mert csak úgy tudtam kivinni a kollégiumból, ha a szüleinkkel beszéltünk hogy telefonáljanak be. Ritkábban is vittem bárhová.

A lényeg a lényeg: szerintem nem ettől függ, hogy jó testvérek lesznek-e. Mindkét nemű testvéremmel ugyanolyan jellegű konfliktusaink vannak, a nemünkhöz egyik se köthető.

Szerintem nem ettől függ a gyerekek kapcsolata. Sőt pl. az azonos neműeknél meg rivalizáció van.

Mondjuk nekem öcsémmel baromi szar a kapcsolatom, de ez az ő személyiségéből fakad, nem abból, hogy én vagyok a lány, ő meg a fiú. Egy önző szemétláda, aki csak akkor kedves az emberrel, ha kell neki vmi, de néha akkor sem, hanem jön be a szobába, se kérem, se köszönöm... vagy ordít, vagy műsírós nyüszög, mint egy neveletlen 4éves ovis kislány... olyanok miatt, hogy le mertem ejteni egy kupakot, miközben őnagysága tanul. Pénzt lejmolni azt tud, ha én kérek tőle vmit, akkor húzza a száját. Amúgy meg csak piszkál, kiröhög, kigúnyol, gúnyolódik, és mindenféle kamu dolgot terjeszt a páromról (vmiért azt hitte, hogy azért, mert 30évesen az anyjával él, az azt jelenti, hogy nem dolgozik, és csak a tökeit vakargatja... már 100x el lett neki magyarázva, hogy rendes, bejelentett munkája van, de következő alkalommal megint azt mondja, hogy naplopó munkanélküli... mondja ő, akinek életében nem volt fizetett állása...).

majdnem 11 év van közöttünk, mégis imádjuk egymást, pedig féltestvérek vagyunk csak.

Életem végéig támogatni fogom, ahogy ő is engem. (nem csak anyagiakban, hanem egymás mellett állásban)

A legjobb. Imádjuk egymást nővéremmel.

Ugyanaz, mint a 7-es válaszoló, csak köztünk 4 év van.:)