Ez normális? Mit érdemes tenni?

A nővérem 17 éves, cukorbeteg, nem figyel magára, kétszer bukott, és-a szüleim elmondása szerint-azért kap meg mindent előre, hogy a későbbiekben legyen motivációja.Alapból kevesebbet kapok, 4-es, 5-ös tanuló vagyok, és igyekszem itthon is segíteni (pl. hetente 2x-3x én takarítom ki a konyhát, én szoktam etetni a kutyákat, stb.), míg a nővérem áthívja a barátját, felmennek a szobájába és azt csinálnak amit akarnak. Eddig nem is zavarna, mert nem akkora kár számomra, hogy ő többet kap, de amim nekem van, azt is elveszi, fenyeget, sérteget, lopkod mindenkitől pénzt, ruhát, és folyamatosan érezteti velem, hogy ő az erősebb. Meg lett beszélve egy szabály, hogy nem mehetünk be egymás szobájába, de ő tegnap is bejött úgy, hogy be sem kopogott, én meztelen voltam ő meg nyitva hagyta az ajtómat úgy hogy itt volt a barátja, a nagyapám és még sokan. Mondtam neki hogy menjen ki, elkezdett engem hergelni, összevesztünk, a fejéhez vágtam hogy folyton lop erre ő azt mondta hogy majd most megtudom milyen az a lopás, és ami tetszett neki kivitte a szobámból. (akkor is meg akart ütni természetesen). Egyszer mérges volt rám, és kitett rólam egy közösségi oldalra egy rólam készült kínos képet. Amikor kisebb voltam rendszeresen vert (most is, de sokkal ritkábban). Én már úgy érzem megszakadok, mert rengeteg áldozatot hoztam már érte, legtöbbször a vitáinkban én engedtem, mégis bánt, mind lelkileg, mint fizikailag. Az anyukám látja rajtam hogy valami bánt, de ha meg merek szólalni akkor ő kezdi el mondani a saját problémáit, vagy csak simán érezteti velem hogy nem érdekli. A nevelőapám nem szeret, amit meg tudok érteni, de egyenesen pikkel rám, pedig vele is nem egyszer baromi kedves voltam. 13/L