Mikor költözhetek el leghamarabb otthonról? Elegem van a bátyámból?

17 vagyok, ő pedig már 20, de még mindig nem tervezik elköltözni. de én már nem bírom ki őt. tudom én is hibás vagyok, viszont nem bírok összeférni vele.

alapvetően is, bármit mondok(sosem neki, hanem a szüleinknek), bele kell kötnie, mindig lealáz, és elveszi a kedvem mindentől. csúnyának és lúzernek hív, csak mert csöndesebb vagyok. piszkál azért mert "narancsbőröm van", amit egyrészt nem tudom miért néz, másrészt nem is olyan rossz a helyzet. nagyon vékony vagyok, és otthoni edzéssel próbálok ezen is dolgozni. de aztán meg elkezd piszkálni a testem miatt, hogy edzenem kéne, lusta vagyok meg hülye, és bármit mondok megint és megint belémköt.a barátnőimet is ugyanúgy lecsúnyázza, és amikor átjönnek, átüvölt hogy kussoljuk pedig igyekszünk csöndben lenni. és olyan megalázó kis részletekkel is elkezd földbe tiporni, mint pl az iménti. de nem csak megjegyzi, hanem belemegy és mindig felhozza. de tényleg akármit eszek, akármit mondok, vagy akárhogy létezek a közelében, elkezd csesztetni, pedig nagyon igyekszek, de folyton mindent leszól rajtam, ráadásul elég durván, miután már 20 éves. és az a baj hogy amikor engem szokott b*sztatni, ő is ugyanazokat csinálja, és ha én egyszer megjegyzem, hogy de ő ezért engem bántani szokott, befogja a fülét vagy rámüvölt. én szerettem volna ezt a testvéri kapcsolatot mindig is feljavítani, de egyszerűen nem lehetett. amikor én szerettem volna vele beszélgetni akármiről, rámordított, és elküldött a p*csába. egyedül akkor tudtunk néhány normális percet beszélni amikor nagy néha rájött a beszélhetnék, de az is évben kb 3szor volt. muszáj volt meghallgatnom. folyton lelki terrorban élek, mert tudom hogy valamiért elkezd bántani, és megalázni, ráadásul olyan dolgok miatt is amik nagyon intimek számomra, és még megalázóbbak és fájdalmasak..

ma viszont én rontottam el, mert már nagyon elegem volt.igaz most csak annyi volt, hogy ő a tv-t bekapcsolva hagyta, amíg ő felment a szobájába chatelgetni, de ez valamiért nagyon felbosszantott, mert utálom ha valaki bármit is pazarol. ráadásul ő szokott bántani azért ha valaha én véletlenül bekapcsolva hagytam néha, amit aztán rögtön ki is kapcsoltam. de én már neki ezerszer szóltam ma, hogy kikapcsolom ha nem megy le nézni, ez árampazarlás. ekkor rámförmedt, hogy nehogy, mert megy le. de már vagy 1 óra így telt el, és nekem elegem lett, megint szóltam neki, de nem reagált így azt mondtam, "nem érzi az értékét az áramnak, mert túl jó dolga van, elkényeztett p*cs". nem kellett volna, tudom, és ez az első hogy őt így hívtam, de már valahogy ez volt az utolsó csepp, elegem volt már mindenért belőle. amúgy nem üvöltöttem, meg semmi, nyugodt csak csalódott hangon mondtam. de ő teljesen bekattan és elkezdett velem üvölteni hogy milyen egy "büdös k*rv@" vagyok, stb. tudom, hogy megérdemeltem mert énis rosszat mondtam rá, de mégis elszaladt vele a ló. és megint, nem 20 éves módjára viselkedik. felőlem szidjon le amiért rosszat mondtam, de egy már majdnem felnőttől ezt hallani, elég rosszul esett. habár tudom hogy én is ugyanúgy bűnös vagyok.. áhh nem is tudom ezt mért írtam le.. muszáj volt valakivel megbeszélnem? ha már a szüleimet nem nagyon érdekli..

de sok beszédnek sok az alja, nektek mi a véleményetek a fentebbiekről? és ha már ő nem költözik el, én mikor tehetem meg? 18 évesen már igen? vagy csak gimi után?