Ti hogy dolgoznátok vagy dolgoztátok fel hogy meghalt a testvéretek? 17/f

Nagyon sajnálom. Rengeteg sírással és a család segítségével.

Nagyon rövid távon, ha nagyon elviselhetetlen az érzés, a benzodiazepinek segíthetnek, ezek nagyon jó szerek, hasznosak, de borzasztó óvatosan kell bánni velük, tényleg csak a legkritikusabb időszakban szabad szedni, max pár hétig, utána csak az idő segíthet.

Sírással, a család segítségével és pszichológussal.

Pszichológus + az idő.

Szerintem ez nagyon változó. Függ a kettőtök közt lévő kapcsolattol, a halála okától is. Én igaz hogy 14 éves voltam de azért leírom a saját történetem. Eleinte fel sem fogtam, úgy gondoltam rá mint valami tévedésre. Vártam hogy mikor ér haza és nevet ki amiatt hogy elhittem hogy meghalt. Már lassan 5 éve, változik hogy mikor hogy vagyok ezzel. Előfordul hogy elkezdem nézegetni a képeit, a rengeteg részvét nyilvánítást a facebookján és hasonlót és akkor sírok egy jót és megy tovább a nap. Eleinte én sem tudtam sírni, nekem kellett erősnek maradnom a szüleim és a család miatt. Nem telik el úgy nap hogy ne jutna eszembe, minden este lefekvés előtt gondolok rá. Nyáron minden nap kimentem a temetőbe, gyújtottam gyertyákat. Mindenbe kapaszkodom ami hozzá köt. Szoktam beszélni róla, ilyenkor nem szoktam sírni, arra gondolok ilyenkor hogy nem szeretné ha így emlegetném. Tudni kell ezzel élni. Sok kitartást neked és a családodnak

idővel sírással és pszihiáterrel

Nehéz megmondani. Ez függ attól, hogy hogyan ment el.Talán könnyebben, mert a reinkarnáció számomra valóságos. Részvétem!