Miért ilyen kicsinyes a testvérem (anyagiak - NAGYON HOSSZÚ)?
22/L vagyunk, kétpetéjű ikrek. A kapcsolatunk sosem volt olyan szoros mint más ikreknek, és össze tudunk veszni néha nagyon, nehezen értjük meg egymást. Ő két évvel hamarabb ment egyetemre, mert én 5 éves gimnáziumba mentem(míg ő normál, 4 évesbe), illetve engem érettségi után nem oda vettek fel, ahova szerettem volna, így itthon maradtam, és dolgoztam + újraérettségiztem hogy több pontom legyen. Tehát ő 2 évvel hamarabb elkerült itthonról, és albérletbe ment - az első pár hónapban a saját spórolt pénzét felélte, utána pedig 2,5 évig a szüleim finanszírozták mindenét.
Ezután kezdte azt csinálni, hogy pl egy 70 Ft-os pudingra elkérte tőlem a pénzt. Ezek nagyon ritka alkalmak, hogy kérek tőle valamit, vagy megkérem hogy vegyen számomra valamit, tehát nem általános eset, hogy eleszem a csokiját, vásároltatok magamra. Sőt, még szülinapra/karácsonyra is alig vesz nekem valamit, általában meglát valamit és "ez jó lesz" alapon vásárol nekem ajándékot, míg én mindig olyat adok neki, amiről tudom, hogy tetszeni fog neki.
Ő otthagyta az egyetemet(miután 2 évet csúszott is a tanulmányaival), én viszont tanulok továbbra is és a bátyám lakásában élek. Magamat finanszírozom, ugyanis a nyarakat végigdolgozom és félrerakom a pénzt. Történt az, hogy októberben eljött egy egyhetes tanfolyamra oda, ahol én tanulok. A lényeg az, hogy vett magának minden napra csokit. Én megkívántam, és megkérdeztem, hogy egyet nem adna-e nekem. A válasz: de, csak fizessem ki azt a 170 Ft-ot, mert ő magának fizet mindent, és nincs pénze arra, hogy nekem vásárolgasson mindent. Ledöbbentem, egyszerűen nem értettem, hogy hogy képes így viselkedni velem. (Természetesen nem kértem így a csokit.)
Aztán a hét végén, mielőtt hazajött volna kértem, hogy fizessen ki nekem 80 Ft-ot egy guriga wc-papírra(amit elhasznált ugye), 2x70 Ft-ot a ráeső fogkrém és tusfürdő részére (a tusfürdőm és a fogkrémem negyedét is elhasználta). Én ezt igazából nem gondoltam véresen komolyan, csak szerettem volna, ha átérzi azt, amit én a 170 Ft miatt éreztem, és gondoltam akkor leesik neki a dolog. De nem! Teljesen kikelt magából, hogy én egy kicsinyes bunkó vagyok, hogy EZEKRE elkérem a pénzt, mégis mit képzelek, meg hogy neki alig van pénze, mert ő fizette a tanfolyamot magának és anyáék nem adtak rá pénzt, aztán hozzámvágott 250 Ft-ot, hogy legyek vele boldog.
Miért ő van felháborodva? Az miért normális, hogy ő 70 meg 170 Ft-ot elkér tőlem egy nyamvadt csokira, míg az nem természetes, hogy kifizeti azt, amit ő elhasznált tőlem?
Nem tudok dűlőre jutni vele. Most nekem vizsgaidőszak van, itthon vagyok, és csak vizsgázni járok az egyetemi városba. De karácsonyra tesóm (is) kapott bátyánktól színházjegyet, amire a pasijával mentek el. Kértem, hogy vigyen fogkérmet, tusfürdőt, kávét, wc-papírt (a fentiekre való tekintettel) - erre is csak húzta a száját, és itt próbált alkudozni, hogy jajj ne kelljen már egy fogkrémet meg tusfürdőt is cipelnie (kocsival mentek, nem ő cipeli hanem a kocsi). Ez megint teljesen természetes, hogy az én cuccaimat akarják használni, de az már nem, hogy hazafele a boltból vegyen nekem 150 Ft-ért egy tasak cappucino-t, mert éppen elfogyott, és neki útbaesik, nekem viszont messze van, csak gyalogoni tudnék 2x45 percet - ami sokat venne el a tanulásból (a legnehezebb vizsgám még kedden lesz).
Nem tudom, hogy mit tehetnék ez ellen. Én rosszul érzem magam, hogy minden fillért elkérek, meg még wc-papírt is vitetek vele, büntudatom van emiatt, legszívesebben nem tenném ezt vele, ha viszont mindent eltűrök egy szó nélkül, akkor meg baleknak érzem magam, hogy még ha kicsi tételekről van is szó, de "le vagyok húzva", míg ő mindent fillérre pontosan kifizettet velem.
Bármi tanács?
válasza:Zsák meg a foltja. Le se tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Tanács: papíron felnőttek vagytok. Viselkedés-ügyileg két marakodó kisiskolás. Ideje lenne felnőni.
válasza:1. Mivel a lakás a bátyátoké, ezért neki kellene pár alapszabáylt felállítani. Ha ö nem tudja/akarja, akkor ez rád marad.
2. Mivel a testvéred elég élösködö tipus, ezért ne hagyd azt szó nélkül, ha bejelenti, hogy ö mindent magának fizet - közöld vele, hogy te is, téges sem finanszíroz más valaki.
3. Ha nem hajlandó a nálad elhasznált cuccokat legalább részben fizetni, akkor amikor ott van, a saját magad által vetteket bezárod a szekrényedbe és ha nem vesz magának, akkor nincs neki.
#1. Mint írtam, én KERESEM a megoldást, illetve rosszul érzem magam amiatt, hogy arra a viselkedésre kényszerülök, amit ő alkalmaz velem szemben. Nem értem, hogy az miért gyerekes viselkedés, ha úgy viselkedek vele, ahogy ő velem, ha nem lehet vele beszélni. Igen, próbáltam vele normálisan megbeszélni a helyzetet, de ő csak hisztinek fogja fel, és megsértődik, hogy akkor soha nem vesz nekem semmit és mindent visz majd magával (persze aztán ugyanúgy az én holmim akarja használni).
#2, köszönöm a válaszod! Reagálnék rá:
1: A bátyám annyi "szabályt" fektetett le, hogy megkérdezi, hogy a tesóm ottaludhat-e a lakásban/vendégül látom-e ha ott vagyok, mert én élek ott állandó jelleggel, az én cuccaim vannak ott, így nekem kell döntenem ezügyben.
2: Néha anya ad pénzt mozira, vagy egy pizzára, vagy néha kis "költőpénzt" ad amikor a párommal mentem kirándulni, mert támogatni akar. Ezekre is csak beszólogat a testvérem, hogy mért nem magamnak fizetek mindent. Már közöltem vele hogy én is magamat tartom el, egész tavasszal is az ösztöndíjamból és a spórolt pénzemből éltem(utazással, lakással, étkezésekkel együtt az átlagos havi költségem 40 ezer Ft), de mintha nem érdekelné, nem hallaná meg, mert később, mikor anya egy kicsit támogat akkor megint megszólja nekem, hogy mért nem a saját pénzemet költöm. /Egyébként szerintem a szülőnek a gyereke nem csak 18. életév betöltéséig a gyereke, hanem utána is, és igenis támogatni kell, amikor olyan élethelyzetben van/kerül - abban az esetben, ha a szülő ezt megengedheti magának anyagilag./ Egyébként anya még a 30 éves bátyámnak is szokott pénzt küldeni amikor tud, vagy kaját főz és küld velem neki, vagy vesz neki dolgokat, mert ő ilyen anyuka, ő is így gondolja, hogy támogatni kell a gyereket, ha lehet, ő ezt tanulta, az anyai nagymamám is alkalmanként a kezébe nyom 5-10-20 ezer Ft-ot csak úgy, vagy arra megyünk, hogy főzött egy adag kaját nekünk és vigyük el az egész lábassal.
3: Gondoltam én is erre, de mint írtam a kérdés leírásában is, már ettől rosszul érzem magam, hogy "ki akarom fizettetni vele" azt, amit elhasznált, pedig valójában nem akarom, de ha meg nem teszem, akkor tényleg hülyének érzem magam, hogy én mindent megosztok vele, ő pedig egy darab csokit is sajnál tőlem. =(
Így annyira nehéz, hogy vagy azt érzem, hogy kihasznál(akármilyen kis tételekről van is szó, ez kihasználás, mert nem viszonozza ezeket az apróságokat), vagy bűntudatom van, mert én nem ilyen vagyok, hogy 70 Ft-ot elkérjek, még a barátaimtól sem kérek el ennyit meg pár száz forintokat ha úgy alakul, nemhogy a testvéremtől.
Egyébként amikor ő egyetemre került, 2-3 hónap alatt felélte a pénzét, és elég nagy lábon élt, én még a gimi utolsó évét tapostam, de alig bírtuk kifizetni nekem a ballagási kosztümöt(+ a végzős év költségeit), és ha kellet nekem valami, rendszeresen azzal kellett szembesülnöm, hogy "kicsim, majd következő hónapban", mert tesóm másik városban élt albérletben és nagy lábon. Majd amikor kiderült, hogy csúszik a sulival, 4-7 hónapot diákmunkázott az igaz, de havi 80 ezret keresett + anya minimum 20 ezret utalt is neki, és fel is élte az egészet, pedig míg nem doglozott, átlag havi 60 ezret élt fel csak (hétvégente ő is vitt itthonról ételt, hogy ne kelljen vásárolgatni/főzni neki külön állandó jelleggel). Az albi 25 ezer volt rezsivel együtt neki, az utazás egy hónapra pedig 9 ezer Ft (már ha minden hétvégén hazajött). A maradék pénz csak úgy eltűnt, felélte, de nyoma nem maradt.
válasza: válasza: válasza:Azért kicsinyes a testvéred, mert nem tud bánni a pénzzel. Legalábbis abból, amit elmondasz, nagyon úgy tűnik.
Én a helyedben nem törődnék ilyenekkel.
Nem hiszem, hogy "hülyének" kellene érezned magad azért, mert Te nem lovagolsz azon, hogy elhasznált egy guriga wc papírt és ezt nem számolod fel neki.
Attól, hogy a testvéred "kicsinyes" neked nem kell annak lenned.
Legalább te próbálj meg jó testvér lenni.
Húzz meg egy határt, de az ne a 150 ft-os csoki legyen + a wc papír.
Nyilván neki is megvan a véleménye a kettőtök kapcsolatáról és Ő is sérelmez dolgokat, ahogy Te.
Lehet a dologban benne van az is, hogy úgy érzi az ő élete nincs teljesen egyenesben.
#4, szerintem itt félre lett értve valami.
" Egyidősek vagytok, de őt már nem támogatják semmivel, téged viszont igen a lakhatásoddal. "
A testvérem az első 2-3 hónapban felélte a spórolt pénzét, mert itt egy kávé - ott egy kávé, heti 3x buli, új ruhák, most itt egy ebéd a haverokkal, stb (+ azért anya utalt is neki pénzt, mint írtam nekem arról szólt a végzős évem, hogy alig bírtuk kifizetni az ezzel járó költségeket miatta, mert annyira költötte a pénzt). Ezek után a szüleim majdnem kb 2-2,5 évig finanszírozták őt TELJESEN (albérlet, kaja, ruhák, utazás), leszámítva azt az említett 4-7 hónapot.
Míg én a kezdetektől fogva magamnak fizettem az albérletet(már amíg ott laktam) és az étkezést, illetve utazásokat is. Anyukám annyival segített, hogy amikor hétvégére hazajöttem, főzött nekem egy adag kaját hogy vigyem el a következő hétre, és néha adott pénzt egy pizzára/mozira.
A testvérem az egyetem otthagyása után teljesen hazaköltözött, amit dolgozik/dolgozott(mert jelenleg munkanélküli és gépezik nap közben itthon, délután/este pedig vacsora és fürdés után megy a párjához), nem ad/adott haza belőle, ugyanúgy teljesen el van tarta, mint amíg egyetemre járt. Amíg dolgozott is, innen vitt ebédet, itthon fürdik minden nap, itthon vacsorázik minden nap, hazahordja a párjától a szennyesét - és egy petákot sem ad haza. Ergo Ő van támogatva.
Én viszont 2 hetente egy hétvégét, illetve vizsgaidőszakban vagyok itthon egy hónapot(mert csak a vizsgákra megyek fel) - ennyit költenek rám a szüleim a fentebb említett támogatáson kívül. Nem igazán látom, hogy miért is ülök fordítva azon a bizonyos lovon, mikor én kvázi önellátó vagyok/én fizetem a lakást, az ételt - a főtt kaján kívül amit anya ad, az utazást, a sulis dolgaimat, a ruháimat/ míg ő teljes ellátást kap. =D
Egyébként a bátyám lakására ugyanannyit fizetek, mintha albérletben élnék(csak egy szobát béreltem korábban lakótársakkal), tehát igenis én tartom el magam. Ők nem akarják kiadni a lakást(soha nem is akarták, tehát nem esnek el miattam bevételtől), nem élnek benne 2 éve, egyébként csak üresen áll, még örülnek is hogy ott élek és nem nekik kell rá fizetni azt a minimumot sem. Ennyit erről.
#6, köszönöm szépen, te megértetted a lényeget. Én igyekszem szemet hunyni felette, de ugye hülyének érzem magam... megpróbálom leküzdeni ezt, mert mint írtam, nem is érzem jól magam, hogy így viselkedek vele.
válasza:Mert nem gondoltam, hogy a kérdés szempontjából fontos lenne még az is, hogy ő per pillanat munkanélküli, elvégre nem ez a kérdés.
Illetve lehet ezen lovagolni, hogy jajj engem +1 évig eltarottak anyukámék, mert 5 éves gimibe jártam és tesóm a spórolt pénzéből ment egyetemre, de attól még mindig ugyanaz az eredmény: őt 4 + 2,5 évig tartották el, + mióta hazaköltözött azóta is, engem meg 5 évig + kapok főttkaját ha hazajövök következő hétre, ha ennyire nagyon párhuzamot akarunk állítani.
És azt nem igazán fogod fel, hogy ÉN IS a spórolt pénzemből mentem egyetemre és élek évek óta, amiért nyáron 12 órázok elég sokat, csak azt szajkózod, hogy jajj szegény tesóm, engem hogy eltarottak, mert ő a spórolt pénzéből ment egyetemre. És? Én nem ezt csináltam, nem ezt csinálom a mai napig? DE IGEN. A különbség annyi, hogy én nem éltem fel 3 hónap alatt a pénzemet, ismétlem BULIKKAL, RUHÁKKAL, hanem beosztom, ezért tart ki év végéig, míg újra munkába tudok állni.
Ha tudsz számolni, kijön: 4(gimi évei)+2,5(amíg egyetemre járt és anyáék fizették az összes költségét -egyébként 3,5 évet volt összesen egyetemen)+0,5(mert már fél éve itthon van)=7 éve tartják el anyámék azt a pár hónapot leszámítva amit az egyetemi csúszás miatt dolgozott egyszer + a kezdeti pár hónap míg felélte a pénzét. Ellenben nálam: 5(a gimi évei), mert mióta elkezdtem az egyetemet a spórolt pénzemből élek, és minden nyáron amint tudok, vagy sokszor már a vizsgák befejezése előtt munkába állok és gyűjtöm a pénzt a következő tanévre.
A lakást kár volt megemlíteni, mert nem fogod fel: ha albérletben élnék, akkor is ugyanennyit fizetnék - ergo nem kapok belőle "semmilyen támogatás", mert jobban nem járok vele, és a bátyámék soha nem akarták kiadni, így semmiféle albérleti díjtól nem esnek el miattam, ergo ugyanott vagyok, mintha egy albérletet bérelnék, mert a rezsi annyiba jön ki(tudod Szegeden már 20-25 ezer Ft-ért lehet szobát bérelni 1-2 lakótárssal, szóval reális a dolog), még ők járnak jól, hogy nem kell nekik egy üres lakást fizetniük. De hiába magyarázom, mert belelovalltad magad, hogy jajj engem mennyire pénzelnek, és szegény tesómat pedig nem, holott pont fordítva van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!