Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat

A kérdés

Milyen egykének lenni felnőttként?

Főként felnőttek (már nem iskolások) véleményére lennék kíváncsi, de bárki véleménye érdekel. Milyen volt a gyerekkorod, tinikorod egyedül (testvér nélkül)? Így felnőtt fejjel úgy gondolod, hogy hiányzott/hiányzik egy testvér vagy nincsenek ilyen érzéseid? Volt-e gyerekkorodban veled egykorú unokatestvér/rokon, akivel játszhattál? Mit gondolsz, mi lett volna másként az életedben, ha van testvéred? Köszönöm előre is a válaszokat!

Keress kérdéseket hasonló témákban: testvér, egyke, felnőtt

 2018. jún. 15. 23:04  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3 4
Borzalmasan magányos érzés, felnőttként is eléggé antiszociális maradtam.

A válasz 46%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 68%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/33Időpont 2018. jún. 15. 23:35 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

24N vagyok.

Nekem nagyon hiányzott az életemből egy testvér. Nagyon szerettem volna, ha van kit így szeretni.

Unokatesóim fiatalabbak jóval, így csak pesztrálás volt, játék nem nagyon.

Most, felnőttként is klassz lenne egy testvér, de már nem akkora az űr, van saját családom. Annyiból bánom, hogy az én részemről a babámnak nem lesznek unokatesói.

Butaságnak hangozhat, de sokszor látom, hogy valakik rossz testvérek, és ilyenkor elszomorodok, mert ha nekem lenne testvérem, nagyon szeretném, és mindent megtennék, hogy jól kijöjjünk.

Szóval ha kívánhatnék, testvért kérnék.



A válasz 80%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/33Időpont 2018. jún. 15. 23:37 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Gyerekként nem hiányzott, sőt nem is szerettem volna.

Mindig elfoglaltam magam valamivel, illtve viszonylag széles érdeklődési köröm van, bár ennek nem hiszem hogy köze van ahhoz, hogy nincs tesvérem.


Most már hiányzik egy tesó, aki hasonló korú, és akire lehetne számítani.


Nem voltak hasonló korú unokatesóim, általában egyedül játszottam.

Ha lett volna tesóm, jobban/ előbb kifjelődtek volna a szociális készségeim, keveset voltam hasonló korúak társaságában, most is tartózkodóbb vagyok, idősebbekkel jobban kijövök, de lehet nem lenne különbség.


Viszont egy olyan tesó tényleg jó lenne, aki megbízható, és néha el lehet menni vele ide-oda.



A válasz 77%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/33Időpont 2018. jún. 15. 23:41 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én kisgyerek koromban rendkívül elvoltam kényeztetve egyke gyerekként, nagyszüleimnek is én voltam az egyetlen unokájuk egy jó ideig. Akkor még nem is hiányzott testvér, nem tudtam volna osztozkodni, de anyukám amúgy se akart még egy gyereket.

Nem lettem egy társasági ember, sosem voltam az, de nem tudom ez betudható-e az egykeségnek.

Később mikor már kicsit nagyobb lettem, és a szüleim is dolgoztak, elég magányosan éreztem magam otthon egyedül. Még barátaim se nagyon voltak. Olyankor jó lett volna, ha lett volna egy testvérem aki korombeli.

3 db unokatestvérem van, mindegyik fiatalabb nálam 3-6-12 évvel (anyai ágon 2, apai ágon 1). Nagyon szeretem őket, de sajnos elég messze lakok mindegyiküktől. :( Amikor kisebb koromban nálunk nyaraltak akkor viszont tényleg úgy tekintettem rájuk, mintha tesóim lennének, rengeteget játszottunk együtt. De ez évente csak 1-2 alkalom volt.

Ha lett volna testvérem, szerintem a személyiségem is más lett volna, úgy érzem így egykeként kicsit magamra vagyok utalva, hamarabb kellett felnőjek, főleg azért is, mert anyukám meghalt mikor 14 éves voltam, apum meg lepasszolt nagyszülőkhöz. Szóval, ilyenkor már jó lett volna egy testvér, akivel támogatjuk egymást egész életünkben, de mivel nincs így, magamra leszek utalva a nagyvilágban.

Családot sem szeretnék, a későbbiekben sem. Szerintem fogalmam sincs milyen érzés, amikor valakinek van egy testvére, aki akár ő maga is lehetne.


De nem szabad elkeseredni, az embernek minden szituációban a talpára kell állni.


18/L



A válasz 74%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 68%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/33Időpont 2018. jún. 16. 00:14 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

25 éves nő vagyok, egyke.


Egyáltalán nem hiányzott gyerekkoromban, sőt örültem is, hogy nincs, mert alapvetően önző, akaratos, stb vagyok. Drága szüleimnek elég voltam én is. :D Viccet félretéve csakis fiú tesót tudtam volna elképzelni. Egy pár évvel idősebbet, aki szereti a kishúgát. Osztálytársak, barátok mindig voltak.


Természetesen másképp alakult volna több téren, ha van testvérem. Pl. alkalmazkodni nem igazán tudok, de szerencsére nem is nagyon kell. Sok fiú barátom van, akik olyanok lettek, mintha a bátyáim lennének. Akármikor számíthatunk egymásra. Tudom, hogy nem olyan, mintha vér szerinti rokonok lennénk, de úgy nézünk egymásra.



A válasz 91%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 47%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/33Időpont 2018. jún. 16. 02:22 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én nem voltam szó szerint egyke, mert van egy tíz évvel idősebb (fél)nővérem. De ez akkora korkülönbség, hogy gyakorlatilag nem volt testvérem.


Meg tudom erősíteni, aki korábban szólt, hogy magányos érzés az egykeség. Különösen mivel a szüleim rendszeresen bántalmaztak. Nagyon irigyeltem azokat, akiknek van öccsük, bátyjuk, mert nem egyedül kell elviselniük az állandó ütlegelést, ordítozást. Olyannyira szerettem volna egy testvért, aki sohasem volt, hogy volt egy korszakom, amikor az iskolatársaimnak azt mondtam, hogy van, csak másik iskolába jár, és sztorikat találtam ki a közös csínytevéseinkről.


Felnőttként is magányos vagyok. Például sosem voltam képes csak úgy leszólítani egy nőt. Sosem volt egyéjszakás kapcsolatom, sem futó kalandjaim. Csak hosszú távú barátnőim, akikhez a végsőkig hűségesen ragaszkodtam. Ennek ellenére most itt vagyok 41 évesen egyedül, se családom, se gyermekem. Ennyit a nőkről.



A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 62%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/33Időpont 2018. jún. 16. 03:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Par eve egy 25 eves kulfoldi baratomat megkerdeztem nem rossz-e neki testver nelkul, nem akart volna vagy szeretne-e egy testvert.


Ő azt mondta: Nem. Orul, hogy egyedul volt/van, mert a szulei szegenyek es ha tobben lettek volna akkor senkinek nem jut semmi, igy viszont legalabb neki amit szerettek volna azt meg tudtak adni gyerekkoraban.

Es o nem is hianyolt senkit, mert mindg sok baratja volt. Es azt is emlitette, hogy o jobban is erezte magat igy, hogy lehetett egyedul is.



A válasz 93%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/33Időpont 2018. jún. 16. 06:52 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én is csak azt tudom mondani, gyerekként nem hiányzott, sőt néha örültem is, hogy nincs az a nyűg amit másoknál látok.

Jól el tudtam magam foglalni, de ahogy idősebb lettem egyre gyakrabban éreztem, hogy azért jó lett volna.

Most 20-on évesként, néha talán még inkább hiányolom a dolgot, sok űrt érzek az életemben ahol elfért volna egy tesó.



A válasz 92%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/33Időpont 2018. jún. 16. 07:10 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Ja és mi lett volna más az életemben?

Szerintem segített volna beilleszkedni, ha nem egyedül vagyok, gyakran azokkal szemben akiknek egy csomó ismerőse, rokona van.

Illetve jól kiegészíthettük volna egymást a hiányosságokban, mint ugye ez a társasági élet dolog is. Talán segített volna felnőni. Lehet, hogy nem lettünk volna automatikusan a legjobb barátok ahogy ezt sok helyen látni, de legalább akkor is ott lettünk volna egymásnak. Ha másért nem, az élet rákényszerített volna, de persze alapvetően úgy képzelem jó kapcsolatunk lett volna.

Szerintem a szüleimnek is jót tett volna, most hogy idősödnek, nekem messze nincs kapacitásom mindenben segíteni, pedig igyekszem.



A válasz 64%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/33Időpont 2018. jún. 16. 07:15 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem van 2 testverem, de soha nem laktam veluk, mert sokkal idosebbek nalam, igy ok inkabb a pot anyukaim voltak, nem a testvereim. Gyerekkent nem hianyzott a velem egykoru testver, csak felnottkent tunt fel, hogy lenyegeben egykekent nottem fel. Unokatesoim nem voltak, de introvertalt vagyok, szivesen voltam egyedul. Ez megmaradt, ritkan kotok uj baratsagokat, nem vagyok egy tarsasagi ember. A masik, hogy eleg onzo vagyok, tudatosan kell a masik szemszogebe kepzelnem magam, hogy ezen tul lepjek.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/33Időpont 2018. jún. 16. 07:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Milyen gyakran találkozol a testvéreddel és milyen a viszonyod vele felnőttként?
Milyen volt gyerekként a viszonyotok a testvéretekkel és milyen felnőttként?
Most fogok először találkozni a féltestvéreimmel, felnőttként. Illik valami ajándékot vinni nekik? Ha igen, mit?
Az egykének rosszabb a kommunikaciós képessége?
Vannak itt olyanok, akiknek felnőttként sajnos elég hamar meghalt a testvérük, és neki voltak/vannak gyerekei? Mennyit látogatjátok a halott testvér gyerekét, mennyit...
Jó-e hogy van testvéretek /felnőtt korban/? Jó-e a kapcsolatotok? Milyen egykének lenni? Nem hiányzik a testvér, vagy ezt szoktátok meg?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Testvéri kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!