Vannak fiú-lány testvéres sztoritok?

Bátyám 3 évvel idősebb nálam és igazából a zenei ízlésem is miatta olyan amilyen(ami jóxD), meg eléggé gamer/kocka lettem, mivel egész kiskoromban azt néztem, ahogy játszik és én is nagyon rákattantam. Örülök, hogy bátyám van, mert így jobban kijövök a fiúkkal és sok fiúbarátom van.

Amúgy addig amíg itthon lakott(most kolis és csak hétvégente jár haza) eléggé rosszban voltunk és folyton veszekedtünk, meg piszkáltuk egymást, de szerencsére ezt már kinőttük. Sok a vicces sztori, de nagy részén csak mi röhögünk, mert mások nem ennyire retardáltakxDD

16/L

Nekem 7 évvel idősebb a bátyám, de alig látszik meg rajtunk. Főleg, mert ő olyan bolond:D

Kiskoromban több mindent csináltunk együtt, ma már elköltözött és van egy kisfia, ezért picit eltávolodtunk egymástól. Viszont rengeteg felejthetetlen emlékem van.

Például, mikor biciklizni tanított engem a keresztanyum, akit nagyon könnyű feldühíteni. Mivel kicsi voltam, bénáskodtam párszor, ezért a vége az lett, hogy én sírva fakadtam, ő pedig feladta a tanításomat. Viszont a bátyám egy nagyon nyugodt ember, ő csak kinevette keresztanyum, és mikor végre elment a nő, kiült velem az udvarunkra és megtanított engem. Normálisan, higgadtan. Noha, ez nem egy poénos történet, engem nagyon meghatott. Mindig mindent tőle tanultam meg. Úgy 'igazán'.

Aztán egy másik sztori, mikor a gépén játszottam. Azt hiszem olyan GTA feelinges játék volt, de nem konkrétan az. Szóval a lényeg, hogy a játéknak a karaktere fiú volt és lehetett pénzt szerezni benne. Mivel én is tudtam a gépéhez való jelszót, mindig belementem a játékba, átoperáltattam a karaktert lánnyá (ezzel minden eddigi összegyűjtött pénzét felhasználva:DD) és mindig lányos ruhákat vettem neki. Mondanom sem kell, akármennyire is nyugodt ember volt, ilyenkor bedühödött rám rendesen:DD

Még rengeteg közös sztorim van vele, de most így leírva, ezek annyira nem viccesek, csupán nekem jelentenek annyit.

Azért remélem élvezted akár egy kicsit is:DD

Mi már 40 körül járunk a bátyámmal, de vannak jó emlékeim. Például túlélőfelszereléssel (értsd fáklya és zseblámpa) végigmentünk a helyi esővízcsatorna rendszer pár kilométeres szakaszán. A végén már négykézláb, a zseblámpát a szánkban cipelve.

Vagy bemásztunk egy hírhedt szellemház udvarára, aminek a külső padlásán a legenda szerint egy piros ruhás nő szelleme és egy veszett róka lakott. Én nem mertem felmászni a létrán, a tesóm és a haverjai igen.

Éjszaka lelógtunk az utcára, miután a szüleink elaludtak. Én 11-12, a bátyám 13-14 éves volt kb. Csak sétálgattunk a kihalt utcán a haverjainkkal, de akkor ez is tök izgalmas volt. A barátaink le is buktak otthon.

Ezek a dolgok mind ilyen 10 és 13 éves korom között történtek, utána már engem is más érdekelt és őt is. Párszor mentünk együtt bulizni, de teljesen más baráti körünk lett, már nem igazán bandáztunk együtt.

Nekem nincs bátyám, de van egy 4 évvel idősebb unokatestvérem, akivel szinte testvérekként szeretjük egymást.

Nem tudom mennyire vicces ez, de még 14 éves koromban egyszer észrevettem, hogy nagyon néz engem a postás és megkérdeztem az unokabátyámtól, hogy szerinte miért nézhet ennyire és ő poénból azt mondta, hogy biztos tudja, hogy mit rendeltem a netről, én meg mondtam neki szintén poénból, hogy az nem lenne túl jó... Utána kérdezte, ”Várj! Mi?”. :D

16/L

Az első válaszolóhoz hasonlóan, én szintén a bátyám miatt lettem gamer, régen én is sokat néztem ahogy játszik, szoktunk együtt játszani, ha van rá alkalom. Én is jobban kijövök a fiúkkal és több fiú barátom van, köztünk 7 év van. Amikor együtt játszunk és szivatjuk egymást a játékban, olyankor sokat nevetünk, imádom hogy bátyám van❤️

18/L

Nekem egy 2 évvel fiatalabb lánytesóm van, és kiskorunkban mindig ő volt a vezetőszemélyiség, aki irányított, ezért sokat babáztam vele, meg csináltam vele az ilyen lányos dolgokat. Persze amikor egyedül voltam ugyanúgy vonatoztam meg legóztam, de inkább a tesómmal jàtszottam ha tudtam. Ez kicsit formálta is a személyiségemet, (ne értsd félre, nem lettem meleg) például komolyabb vagyok mint a többi fiú osztálytársam, nem nézek sportot, focit végképp nem, szeretek olvasni (bár ez inkább azért van mert a szüleim nem videójátékokat vettek nekem hanem könyveket).

Egyszer a tesómmal az utcàk között játszottunk (vidéken, ahol nem járnak autók). Volt pár környékbeli gyerek aki utàlt minket és nem akarták hogy az utcájukba jàtsszunk. Egy délután szokás szerint átmentünk az utcájukba, mert "ők nem mondhatják meg nekünk hogy mit csináljunk", de nem voltak ott. Erre hangosan kiabáltuk hogy "Miénk az utca", elég hangosan, és sokszor, mire egy bácsi kijött a házából és megkérdezte hogy neki adjuk-e. 😂😂😂