Én ma ugy döntöttem végleg végeztem velem. Jol tettem?

Az én nővérem 25 éve nem kíváncsi rám.

Azzal törődj, aki Veled is törődik!

A 2-essel egyet értek, ne tiltsd le, hívd fel, ha már nem leszel dühös, kérdezd meg, van-e valami gondja, hátha tényleg, és nem akar terhelni vele.

Hasonló helyzetben vagyok, mint az 5-ös hozzászóló. 38 éves a húgom, nincs gyereke (nem is szeretne), az enyémeket nagyon szereti, de nem igazán tud velük mit kezdeni, és szintén nem szokott hozni nekik semmit, ha jön hozzánk, de mi így fogadtuk el, soha nem kértem számon ezt, szeretjük őt.

Jogos a haragod, de most te is érzékenyebben reagálsz a külvilágra - ez hormonális is. Tudom, én is így voltam szülések után, teljesen megértelek.

Szóval a vergődésed oka, hogy feltűnt, nem mindenki kíváncsi a "picikédre". Akár elfogadod, akár nem, nagyon sok ember van a világon, aki vagy nem kedveli a gyerekeket, vagy pedig bár a sajátjaiért a csillagokat is lehozná az égről, de a másé idegesíti vagy feszélyezi.

Letudta az illendőségi látogatást, azóta pedig csak kifogásokat keres. Ahelyett, hogy eldurran az agyad meg kitiltod még az utcátokból is, a második ilyen esetnél meg lehetett volna mondani neki, hogy nem kényszeríted őt semmire, ha úgy érzi, akkor menjen, ha nem akar, akkor meg ne. Tőle is gáz, hogy ígérget felelőtlenül, de tőled is, hogy ennyire kiakadsz meg okádod a tüzet.

Nem jött el a nővéred. Letiltottad.Ez múlt idejű cselekvés részedről. Akkor most miért kérdezel bármit is ezzel kapcsolatban jelen időben?

Ahogy nézem, nem akarod a válaszolók jövőbeli tanácsait megfogadni, csak vitatkozol és ellentmondasz.

Tulajdonképpen MIÉRT jutott eszedbe, hogy elmondd a történetedet??