Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat

A kérdés

Én ma ugy döntöttem végleg végeztem velem. Jol tettem?

30 éves vagyok. Nővérem 39. Elég jól el voltunk egész életünkben, bàr ha igy jobban belegondolok akkor mindig én mentem én kerestem. Két és fél hónapja született a kislányom. Ugye azota nagyobb távolságra gyalog nem nagyon megyünk, tesóm kb 5kmerre lakik. A kórhàzban egyszer volt bent nàlunk. Azóta nem láttam. Mindig igéri hogy eljön, nem én hívom,ha hivom sem jött soha, hanem ő hív fel azzal hogy teszem azt holnap itthon leszünk e mert jön. De természetesen nem jön. Ma telt be a pohàr, egész délelőtt vàrtam, mert még reggel is azt irta 10-11körül itt lesz. Ugye ma sem jött. Irtam neki egy üzit, megköszöntem hogy eljött. Erre azt irta a boltig jutott mert fáj a feje, onnan hazament majd valamelyik nap eljön. Na nekem itt lett elegem. Nekem ilyen testvér nem kell,letiltottam a telszamát meg facebookon is. Ha eddig nem kellettünk neki ezután màr én nem kérek belőle.

  jan. 10. 13:31  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3
Szerintem felfújod a hülyeséged. Elvakît az, hogy oké, hogy a te életed totàl megvàltozott, de attól, hogy szeret még neki nem úgyanazt a vàltozàst hozta a te gyermeked. Az én gyermekem téli baba. Megmondtam, olyan jöhet, aki be van oltva. Volt aki nem oltatott, és húzta a szàjàt, hogy 3 hónapig nem jöhet. Nem érdekelt. Most ha ö nem megy egy ideig, mindegy mi miatt akkor nem megy. Nekünk is volt aki sokàra jött, nem szîvtam mellre. Most értem, hogy imàdod a gyereked, én is az enyém. De csak mert szültél, nem fog mindenki hasraesni.

A válasz 23%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 64%-ban hasznos válaszokat ad.
# 21/25Időpont jan. 11. 01:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Lehet, hogy van azokban igazság amit irtok. De én sose vártam, hogy hasraessen a gyerekemtől senki. Ha nem kiváncsi a gyerekemre, akkor jöjjön hozzàm, mert állitolag jo testvérek vagyunk, akkor hogy birja ki 2,5 hónapig? De nem is ez a része dühít hanem az igérgetés. Ha nem akar jönni ne jöjjön. Nem kiváncsi ránk, ne keressen. De akkor ne adja elő hetente, hogy jajj nagyon kiváncsi vagyok a picire, szerdán megyek, meg mit vigyek mire van szügségetek!? Mindig mondom semmit, hisz tudom ugysem jön el. Meg rá lenne szügségem nem ajándékra. De látom a kérdezők szerint én vagyok a szar. Nem baj én letiltva hagytam miután egy csudaszép hangvételű üzenetben válaszolt. Ha akar és ugy gondolja szügsége van rám, eljön. Ha nem, akkor otthon marad.

# 22/25Időpont jan. 11. 07:23 Privát üzenet

Az emberek okkal háborodnak fel, mivel már rég idők óta tisztelet teljesen beszélünk a testvéreink, és szüleinkről. Mivel az általános emberi kép az, hogy mindig jól ki kell jönni a családunkkal, ezért hát az emberek megítélik azokat az embereket, akik bármi rosszat mernek mondani a vér szentséges kötelékéről. Igaz, hogy a legnagyobb igazság abban van, hogy becsülnünk kell a családunkat, mert barátot, élettársat, párt bármikor találhatunk, de testvért, és szülőt nem. Ugyanakkor nem mi választjuk meg, hogy hova szülessünk. Ez egyértelmű. Érthető a felháborodásod, a fájdalmad. Ez csak hozzád tartozik, és nem veheti el tőled senki. Ugyanakkor képesnek kell kompromisszumot kötni. Ez tesz téged majd az okosabb testvérré. Ha elég idős lesz a gyereked, és már túl vagy a kezdeti dühön, és haragon, akkor fogd magad, és menj el te hozzájuk. Úgy biztos a találkozás kettőtök, és a kicsi között. Tényleg nyomatékosítom, hogy fontos ez a gesztus, különben a gyereked sose fogja megismerni a nővéred családját, és előbb vagy utóbb mind ketten, vagy legalább egyikőtök bánni fogja. E mellett nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az emberi élet múlandó. Ha holnap kiderülne, hogy a nővéred nincs többé, vajon nem bánnád, hogy nem voltál elnézőbb, vagy megbocsátóbb? Csak hogy egy kis személyes tapasztalatot mondjak, egyszer hazafelé Budapestről csúnyán összevesztem a szüleimmel. Fáradt voltam, nyűgös, és azt gondoltam, hogy ha haza érek úgyis minden a rég kerékvágásban folytatódik. Tegyük hozzá késő este utaztam. Ám ahogyan megérkeztem éjszaka az állomásra, és vártam, hogy édesapám kocsival értem jöjjön, egy férfi lépett oda hozzám, és el kezdett beszélni hozzám. Amikor az állomást kényszeredetten, és ijedten elhagytam, a férfi követet. Az apám pont az utolsó pillanatban érkezett meg az autóval, így gyorsan be tudtam ugrani az autóba, és elhajtottunk. Ám sosem felejtem el azt a félelmet, amit akkor éreztem, ahogyan a férfi követett. Nem csak attól féltem, hogy mi fog történni velem, nem is csak attól, hogy lehet meg fogok halni. Attól rettegtem, hogy úgy fogok ezen mind végig menni, hogy megbántottam a szüleimet, és nem volt alkalmam bocsánatot kérni. Mert valóban van olyan, hogy bocsánatot kérni, vagy megbocsátani túl késő. Ez bármelyik nap megeshet, bármelyik nővel. És akkor nem beszéltünk a közúti balesetekről, a rablás áldozatairól, a betegségekről, és még sorolhatnám a horrort, amit bármelyik nap megélhetsz. Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni, de mindenképp tudatni akartam, hogy minden nappal, amit haragban töltesz egy nyilván általad szeretett személlyel, mérgezőbb, és tragikusabb lehet, mint bármilyen könyv, vagy film, amit ebben a témában ismersz, és a pokolnak hitted.

Végeredményként én aznap este anyám karjaiban zokogva kértem bocsánatot, pedig csak valami idióta hülyeségen vesztünk össze. De te ne várd meg, amíg ezt át kell élned. Lépd meg hamarabb az okos döntést. Legyél empatikus, és kompromisszum kötő képes, ne csak másokért, magadért is. Tisztázd tapintatosan a nővéreddel, hogy nem tartható az a kapcsolat, amit most ápoltok, és változtatnotok kell mindkettőtöknek, ha az a szükséges lépés. Néha engednünk kell a másik javára is, ha ezzel érjük el a kívánt eredményt. Tudasd vele, hogy szükséged van rá, de nem akarsz több üres ígéretet hallani tőle. Döntsetek egy hétvégi napról, amikor mondjuk ő, és a férje meglátogatnak titeket, és elköltötök egy ebédet/vacsorát közösen. Lehet ha nem a baba javára hívod, hanem mondjuk egy felnőtt társasági ebédre/vacsorára, és aztán tértek csak a baba témára, akkor szívesebben jön. Plusz ha a férjét is, vagy az ő gyerekeit is belevonod, akkor hátha közös erőfeszítésre tényleg megjelenik a nővéred, aki annyira hiányzik neked, és akire azért vagy mérges, mert szereted, és csalódtál benne. Remélem nem voltam túl személyes, és tudtam segíteni valamit. Valamint abban is bízok, hogy hamar megoldjátok ezt a problémát, és együtt beszélitek majd meg a gyermeknevelés rejtelmeit!:)



A válasz 66%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 23/25Időpont jan. 11. 20:43 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Én nem vesztem vele össze, vagyis csak megirtam neki mit gondolok arrol, ahogyan viselkedik. Ő hàborodott fel, aztàn annyit irt szia. Ha akar majd keres. Ha nem akar nem. Én nem alázkodok meg előtte többet nem hívom, mert ugysem jön.

# 24/25Időpont jan. 12. 11:15 Privát üzenet
Ha eddig jó volt a kapcsolatotok és csak az utóbbi időben változott meg, arra nem gondoltál még, hogy valami gondja van, amivel nem szeretne Téged terhelni?

A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 25/25Időpont jan. 16. 20:04 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Állandóan hiányzik nekünk a pénz, mindig emlegetik meg minden, de mégis berágnak a szüleim azért mert úgy döntöttem hogy nem csinálom tovább a hobbimat, ami amúgy pénzbe kerül?
Anyukám tegnap összeveszett velem mert eltűnt egy iskolai könyvem és én leátkoztam és most pedig a bocsánatkéréséért esedezek már tegnap majdnem végeztem magammal nincs kedvem...
Rosszul döntöttem? Mit tehetnék?
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék tenni, de végső tehetetlenségemben úgy döntöttem, hogy leírom ide, hogy milyen helyzetben vagyok. Tudnátok tanácsot adni?
Rosszul döntöttem, késő?
Évek óta tartó komoly pszichés problémák miatt az egyetem otthagyása mellett döntöttem. Nem merem elmondani otthon a szüleimnek. Valaki segítene, hogy mégis hogyan szedhetném...

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Testvéri kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!