Felnőtt testvérek közötti féltékenységgel mit lehet tenni?

Szerintem ez a hajó már elment. Mi is átbeszéltük a hugommal, de mégsem tudtunk jó testvérek lenni, ezek sokkal mélyebb tüskék (szülők sara.)

A jó testvérség nem érzelmek kérdése, hanem elhatározásé, és tetteké. Ha vannak is bennetek felemás (vagy akár egyenesen rossz) érzések, azért mindketten erőt vehettek magatokon, és legalább akkor, amikor a másiknak szüksége van rátok, mellé állhattok, segíthettek neki, elhatározhatjátok - és persze be is tarthatjátok -, hogy nem fogtok rosszat mondani egymásról a másik háta mögött, stb. Mindezt annak ellenére, hogy nem tudjátok egymást úgy szeretni, mint ahogy ideális esetben szerethetnétek egymást. Mellesleg ha nem szülőket említesz, hanem "gondviselőt", ráadásul egyesszámban, akkor eleve nehezebb életetek volt, mint az átlagnak - ezért is legyetek tekintettel egymásra: persze, hogy nem tud úgy szeretni valaki, akit eleve nem a szülei neveltek fel, de hát nem tehet róla szerencsétlen, hogy nem született ideális körülmények közé, attól még - a körülményekhez képest - igenis jó fej, tehát nem fogok keresztbe tenni neki, hiszen a testvérem. Valami ilyen hozzáállás kéne. Nem azt kell elvárnotok magatoktól, hogy "szerelmesek" legyetek egymásba, szóval nem érzelmeket, hanem azt, hogy normálisan, korrekten, segítőkészen viselkedjetek egymással, ahogy a jó testvérek teszik.

Egyetértek az első válaszolóval!