Valaki tapasztalt már hasonlót a testvérével kapcsolatban?

Nemrég múlt 2 éve, a szüleim válása után, hogy kereken 20 év elteltével találkoztam a bátyjámmal, és apámmal újra. A bátyjám jött el először látogatóba, látszólag nagyon boldog volt, hogy ennyi idő után végre találkoztunk. Nagyon kicsik voltunk, amikor a válás történt, bár ő 1 évvel idősebb nálam, jóval kevésbé emlékszik rám kiskorunkból, mint én rá.

Azóta 1-2-3 havonta meglátogatom őket, ahogy időm engedi. 300 km-re élnek tőlünk,külföldön.

Apám nagyon kedvesen, közvetlenül viselkedik velem, csakúgy, mint én is velük. Azonban a bátyjám kezdeti lelkesedése igen hamar alább hagyott, pontosabban egyre kevésbé írt, sőt, ha látogatóba megyek hozzájuk, inkább kerül engem. Bár eleinte számomra kicsit furán viselkedett, olyasmi módon, mintha nem a testvére lennék, hanem egy lány, akivel ismerkedhet. De én ezt nem is vettem komolyan, csak azt láttam benne, hogy végre megismerhettem őt is.

Viszont már apámat sem tudom nyugodt szívvel meglátogatni, mivel igen rosszul esik, hogy a bátyjám kerül, sőt olykor arrogánsan viselkedik velem. Eleinte mindig meg is ölelt, ha találkoztuk, most már éppen, ha puszit ad. Nagyon hűvösen viselkedik velem. Ő eleinte 3 alkalommal eljött meglátogatni 1-2 napra, de azóta sem jött el, csak ígérgette. Így vele külön mâr nem tartom a kapcsolatot, pedig rajtuk kívül már nem maradt igazán közeli rokonom, de ettől függetlenül is nagyon örülnék, ha vele is jó kapcsolatot tudnék kialakítani. Én 26 éves vagyok most, ő 27. Arra lennék kíváncsi, került-e más is már ilyen helyzetbe, illetve milyen megoldást lehetne erre találni? Vagy inkább nyugodjak bele, és véglegesen fogadjam el ezt a helyzetet?