Ti adnátok nekik pénzt?

Tényleg baromira idegesítő ez a sok pontozás, ahelyett hogy normális írásjeleket használnál.

És nem, nem adnék pénzt. A házhoz jogod van, ha nem akarják hogy örökölj belőle, fizessenek ki.

Ha egyszer kiadod a pénzt a kezedből, és nem szabtad meg írásban, hogy mire költheti, le kell nyelned, bármire megy.

Az én anyám például ahelyett, hogy a kis nyugdíját egészítené ki azzal, amit küldök neki, folyamatosan félreteszi, mert -ezt figyeld- kétszázezret akar nászajándékba adni a nővérem kisebbik lányának az esküvőjére. Azért annyit, mert a nagyobbiknak is annyit adott, szintén abból a pénzből, amit én adtam neki. Slussz poén, hogy én nem beszélek a nővéremmel, nem vagyok meghívva az esküvőkre, de már négyszázezrembe került, mert elfogadni nem fáj nekik, holott tudják, hogy anyut én pénzelem.

Szóval ez így működik. Vagy nem adsz, vagy ha igen, akkor el kell fogadnod, hogy az onnantól az övé, még ha az ablakon szórja is ki. Ennek tudatában fontold meg, hogy akarsz-e küldeni a jövőben, pláne rendszeresen.

“megkérdezhetem, hogy ennek tudatába miért küldesz neki??”

Mert nehezen viselem, hogy kuporog a kis pénzecskéjéből, miközben én megtehetem, hogy adok neki valamennyit időnként. Az, hogy ő ezt mire költi, az már az ő dolga. Nem mondom, nyeltem egy nagyot mikor elmondta, de ekkor tudatosítottam magamban, hogy amit kiadok a kezemből, az már nem az enyém. Ha ő ettől boldog, ám legyen. Annyit mondtam csak, hogy úgy ossza be, ennél többet nem fogok tudni küldeni, tehát ne ússzon el a számlákkal.