Miért a nyugiban robban ki rajtam a pánik?

Általánosságban stresszes napjaim vannak, főként a munka miatt. Emberekkel foglalkozom, szerintem nem kell magyaráznom... :D Napközben tűröm, viselem a beszólogatásokat szarért-húgyért, szinte már megtanultam elengedni és "élvezni", ha már csak ez maradt nekem. Estére egész nyugiba kerülök, lelassul a pulzusom, jobb kedvem lesz, erre a semmi közepén rám rúgja magát a pánik. Pulzus az egekben, remegek, hányingerem van, lever a víz, kimenekülnék a testemből órákig. Általában odáig fajul, hogy a kimerültség miatt alszom el a végén hajnalban.

Heti rendszerességgel van jelen az életemben, se meditációval, se zenével, se mozgással, semmivel nem tudom csökkenteni az erősségét, aznapra kicsinál és mikor elvégezte a "munkát", abbamarad, mintha mi sem történt volna. Mint mikor túlpörög a motor és megfő.

Más is tapasztalt már hasonlót? A leginkább akkor jön elő, mikor a legnyugodtabbnak érzem magam, ez a fura. Merre induljak, mit vizsgáltassak ki elsőként (az agyamon kívül)?

(F)