Depressziós, esetleg pedofil lennék?

lehet,hogy egy picit depressziós vagy próbálj meg többett társaságban lenni és akkor elmúlik.

ha nem úgy viszonyulsz a gyerekekhez illetve az álmodban képzelt gyerekekhez ,hogy szexuálisan érdeklődsz iránta akkor szerintem egyszerűen csak apaként gondolsz rá vagy esteleg azért van mert neked hiányzik az apukád és lennél a gyerek helyében.ha viszont szexuálisan érdeklődsz irántuk akkor keress fel szakembert!

Ha a való életben nem gerjedsz a kisgyerekekre, akkor nagy valószínűséggel nem vagy pedofil(és reméljük nem is leszel az:D)

Depressziósnak se mondanálak, legalábbis a szó szoros értelmében nem vagy az. Inkább csak hangulatingadozásaid vannak, ez annak is lehet az oka, hogy valami nincs rendben az életedben.

Kedves kérdező, rá se ránts a kötözködőkre. ;)

Kaptál itt több remek választ is. Azt tenném hozzá, hogy a -lelki ételemben- "benned élő gyermeket" is szimbolizálhatja a vonatkozó fantáziád, valószínűleg azért, mert kisgyermek korodban történt veled valami kellemetlenség, amit nehezen dolgozol fel lelkileg. (Nem biztos, hogy súlyos ,tehát nem biztos, hogy egykori traumatizáló élményről van szó, de nem kizárt az sem.)

Tudatalattid feltárása lehet az egyik javasolt cél, hogy jobban megismerd önmagad és tudat alá fojtott problémáidat, hogy utóbbiakat megérthesd és elengedhesd. Léteznek technikák, melyek ingyenesek (pl. maga a művészet is ilyen, ha ihlet vezérli, de pl. egytudatos módszer az automatikus szürreális versírás is), és léteznek pénzbe kerülőek is, pl. drága, de hatékony a kineziológia.

Mivel 10 évvel ezelőtt pontosan kilenc éves voltál, egyértelmű hogy a testvér-hiányodat pótoltad a fantáziával. A szüleiddel kapcsolatos problémák miatt alakult ki a bizalom és szeretet hiány.

Én lelki segítő vagyok, aki skype-on dolgozik, jóval olcsóbban mint a pszichológus vagy a kineziológus.

A tudatalattiban lévő blokkok oldásával foglalkozom, a módszer álomközeli képalkotás. Nagyon hasonlít a módszer arra, amit saját magadnak összehoztál, azzal a kiegészítéssel, hogy az alap konfliktus feltárása a megoldás kulcsa.

Azt hiszem tudom, mit érzel, én is 9 éves korom óta vagyok így ezzel. Engem súlyos trauma, veszteség ért, lelkiismereti gondokkal küzdöttem és a hirtelen keletkezett érzelmi űrt próbáltam kitölteni ezzel a képzeletbeli baráttal. Aztán mivel nem sikerült megkapnom a szükséges intimitást senkitől és ahogy idősödtem a lányok is egyre elutasítóbbakká, egyre idegenebbekké váltak, csak jobban az álomvilágomba kapaszkodtam. Egyáltalán nem egészséges dolog ez, de amíg nem próbálsz valódi gyerekeket hálótársnak szerezni, nem is elítélendő. Nekem az segít, hogy láttam már olyan felnőtt, korombeli lányt is, akit így: húgomként tudtam szeretni, és bár ritkább mint a fehér holló, de van rá esély talán, hogy ha magamban nem is tudom feldolgozni ezt az egészet, akkor még mindig akadhat valahol valamikor egyszer olyan személy, akivel boldogabb kapcsolatot ápolhatok és emiatt nem néznek mások ennek-annak-amannak. Csak nehéz, mert bár pontosan tudom azt, hogy miért van bennem ez a védekezési mechanizmus, hogy kitalálok magamnak egy lánytestvért, egy dolog tudni valamit és más dolog tudni, hogy miként léphetnél túl rajta a gyakorlatban külső feltételek nélkül.

26/F