Az ember ha fél egyedül aludni, tulajdonképpen mitől fél?
Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan nem szeretnek egyedül aludni. Mostanában ez nálam is előjött (újra). Korán reggel, mikor felkel a férjem, én is felébredek, hallgatom ahogy készülődik, halkan zörög, ez megnyugtat és szépen lassan visszaalszom, nem sok időre, kb. 20-30 percre. Addigra Ő elmegy, és mintha álmomban tudatosulna, hogy egyedül lettem, elkezdek rettegni és ijesztő dolgokat látok. Ilyenkor megpróbálok felébredni, ami szinte kínszenvedéssel megy, nem értem miért, de kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek érzem magam, csak mert fogva tart az álom. Majd ahogy végre sikerül "felfeszegetni" a szemhéjaim, nem engedem őket visszaragadni, ilyenkor szédülök, mert húzna vissza, de nem engedem, mert ott állnak lesben a "démonjaim".
Ne hajtsatok el az ezotéria kategóriába, direkt ide írtam, mert tudom, hogy ez nem ritka agyi tevékenység, csak nem tudom a pontos okát. Ha tudnám, biztos tudnék tenni ellene. Alapból nem félős, sokat vagyok egyedül.
válasza:Én férfi vagyok, és gyerekkoromban volt nagyon erős félelmem az éjszakától/sötéttől, de csak, ha otthon voltam. Néha nappal is féltem, ha egyedül voltam az egész lakásban.
Az volt az érdekes, hogy kint meg viszonylag bátor voltam, egyedül sétáltam akár éjjel is az erdőben, meg 14 évesen elkezdtem bulizni és balhékba keveredtem. Kb ezidőtájt kezdtem kinőni a gyerekkori félelmet (néha rettegést), amire azt hittem nem létezik gyógyír.
De még ma is néha észreveszem, hogy paradox módon, ha az otthon biztonságában vagyok, vagy a lakásból nézek ki, akkor kicsit gyengébbnek, sebezhetőbbnek érzem magam (bár ez már nem igazán félelem, inkább csak egy érzés). Viszont ha kimegyek, akár csak leviszem a szemetet, minden sokkal jobb, mert az "éjszaka részévé" válok. Ebben már más is megerősített (bár szintén férfi), hogy más is érez így.
válasza:Én úgy gondolom, hogy az ember alapból egy társas, csapatban élő, vadászó, dolgozó lény, aki bizony egyedül sokkal védtelenebb. Az evolúció ezt úgy találta ki, hogy keresse az ember a másik társaságát, mert hiába hisszük magunkat az egyedfejlődés csúcsának, attól még 10 000 évvel ezelőtt a sötétben egyedül a szavannán bizony felhalhatott egy oroszlán. Ha meg egyedül is vagy, akkor nyilván csak téged ehet meg.
A kis genetikánk nem szokott még hozzá, hogy "újabban" a milliós leaszfaltozott városokban nincsenek emberre veszélyes ragadozók.
A sötétben ezért sokan paráznak egyedül, többek között én is, de fogalmam sincs mitől. Az érzékszervek a stressztől kiélesednek, és mindenfélét észrevesznek, amik akár gyanúsak is lehetnének, értsd: minden árnyat kiszesszolsz.
Az, hogy nem tudsz felébredni, az meg szerintem az alvási paralízis egyik formája, ami alapból is ijedséget vált ki az emberből, ha még ehhez hozzájön az egyedül a sötétben érzés, akkor az egész egy evolúciós fullpara lesz, mert nem elég egyedül leni a sötétben, még menekülni sem tudok.
Nekem is szokott ilyen lenni, mikor ébren vagyok de mégsem tudok mozdulni, nagyon rossz.
Régi kérdés, már el is fejeltettem, de köszi, hogy írtál.
Ezek a "démonok" a tipikus alvási pralízissel járó dolgok, tehát érezni valami jelenlétét. Most nem szívesen írok erről, mert közben a férjem elment külföldre dolgozni és jó ideje egyedül alszok. Mostanra megszoktam, de ehhez igencsak át kellett programozni a tudatomat, hogy ne féljek. A programozás egyik fontos része a negatív gondolatok elterelése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!