Dühmenedzsment, de hogyan?

Gyakran van az a gondom, hogyha valamit időre kell megcsinálni, és nem megy, akkor iszonyat ideges tudok lenni.

Például egy matekfeladat nem megy. Elhihetitek, hogy próbáltam ilyenkor mindent, könyvet-osztálytársakat segítségül hívni, de ők sem tudták. És ilyenkor jön nálam az "idegroham". Ha az adott dolog, továbbra sem megy/működik, akkor elkezdek az öklömmel csapkodni az előttem lévő asztalra-ágyra. Kezdetben csak 1 nagyot ütök rá, és hangosan káromkodok. Viszont amikor továbbra sem megy, mert nem látok közte logikát, akkor elpattan a húr. Ha ezt még egy olyan apróság is tetézi, mint például a 6. ÚJ toll ami nem fog, akkor ez a robbanás hamarabb bekövetkezik. Az izmaim megfeszülnek, káromkodok, és verem ököllel az asztalt-ágyat, de más dolgok is történtek már. Legutóbb annyira felidegesített a házi, hogy amikor át akartam húzni, olyan erősen nyomtam a tollat, hogy 6 oldalt átszakított. Korábban egy ceruzát a mutató és középső ujjam között törtem ketté. Nem 2 kézzel, 2 újjal. 5-6 perc után jön a remegés a kéznél. Ha továbbra sem megy, annyira idegesedek, hogy írni sem tudok rendesen. És szabályosan "kidobom" a kezem közül a tollat, mert nem is megy, plusz írni sem tudok, és ez a 2 adja a 3-at, hogy eléggé remeg a kezem. Utána jönnek a többi tünetek, a nyakam beáll, a végtagjaim lezsibbadnak, és előfordult olyan is, hogy kivörösödött és viszketni kezdett a bőröm egy részén.

Nagyon rosszul kezelem a stresszt és a düh-t. A sport sajnos még egy ideig kilőve, mert volt egy kisebb balesetem, ami miatt most nem lehet sportolnom. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnám kezelni ezeket a dolgokat? Sokszor próbálom meg azt, hogy nagy levegő majd kifúj, és előröl kezdeni az egész matek feladatot, de ez kb fél percig jó. Fél perc után az egész kezdődik előröl, a trágár szavak legszebb kombinációival. Most is úgy érzem, 2 km-t bírnék sprintelni egyhuzamban, de nem tehetem meg, mert kisebb sérülésem van. Viszont ezzel elijesztem a barátaimat is. Iskolában a feladatok amelyek nem mennek, elszomorítanak, ott az emberek tudnak felk**ni. Bár az iskolai szünetekben volt már kisebb dührohamom, ami eléggé durva volt, az osztálytársaim féltek tőlem.

Én ezt nem szeretném.

Van valami megoldás?