Mit tehetnék az ellen, hogy így érezzem magam? Vagy ez teljesen normális, más is volt hasonlóan?

Teljesen kimerülten testileg és szellemileg is. Iskolás vagyok ugye, de már nem érdekel az egész, pedig eddig rengeteget tanultam, de most meg kb. egy betűt sem, a házikat nem igazán írom meg, a dolgozatokra nem készülök, majdnem elalszok minden órán.

Már teljesen elegem van mindenből, állandóan azért imádkozok, hogy kapjak egy jó kis tüdő- vagy vesemedence gyulladást és feküdhessek otthon, a kórházban, teljesen mindegy hogy hol. Néha arra is gondolok milyen jó lenne egész egyszerűen öngyilkosnak lenni, úgysem hiányoznék a világnak.

Nagyon megijeszt, hogy ilyen vagyok. Nem nevetek, nem beszélgetek, nem csinálok semmit csak nyomkodom s telefonom, olvasok, esetleg írok. Nem tudom miért csinálom ezt! Lehet, hogy szimplán lusta vagyok, de úgy érzem, hogy élni sincsen erőm. Be akarom fejezni az egészet, de közben reménykedek, hogy valaki észrevesz és megkérdezi hogy vagyok, hogy érzem magam. Annyira elegem van mindenből!

Amúgy heti hatot edzek, kétfélét, az egyik csapatból teljesen kiközösítettek, szóval gyomorgörccsel kelek heti 3x.

Nagyon zavar ez, főleg, hogy legszívesebben állandóan aludnék. Nem akarok ennyire lusta lenni. A mondvacsnált problémáimból is nagyon elegem van, minden kis apróságon fennakadok. Nagyon furán tud változni a hangulatom, általában mindenkiből elegem van, senkivel nem tudok eggyüttérezni és ez is eléggé megijeszt. Pl. a legjobb batátnőm meséli nekem, hogy fáradt, én pedig nem is foglalkozok vele nagyon. Tudom, hogy borzasztó barátnő vagyok, csak nem tudom hogyan elmondani neki, hogy nem akarok vele lenni, mert jobbat érdemel az én semmilyen reakcióimnál és nulla érdeklődésemnél.

Tudom, hogy nem igazán egybefüggő és semmi értelme nincs, de muszáj volt kiírnom magamból. Ha valakinek van bármi fajta ötlete az egésszel kapcsolatban örülnék ha leírná.

Ui: ha ez is teljesen normális csak írd le, mert szerintem tulreagálom (mint mindent)