Mit tehetek a túl sok beszéd és a túl sok hallgatás ellen? El lehet érni egy aranyközéputat a lelki egészség érdekében?

Ha valami nagyon nyomaszt, vagy nagyon örülök neki, akkor úgy érzem, muszáj elmondanom valakinek, viszont ha ezt megteszem, utána mindig megbánom, kiszolgáltatottnak érzem magam, üresnek, főleg ha egy személyes magánéleti dolgot adtam ki magamból több ember előtt. Nem tudom, hogyan lehetne némán túllépni az egyes rossz eseményeken, vagy éppen nagyon jókon. Mert ha hallgatok, akkor úgy érzem, mintha az a jó dolog meg se történt volna, a rossz dolog pedig még borzalmasabb tűnik. De ha már mások tudnak róla, akkor olyan mintha a belső teremből veszítettem volna egy darabot, egy rést ütöttek volna rajtam, amit mindenféleképpen be kell foltoznom, mert különben mások kihasználnak, veszítek az értékemből és az önbecslésemből.