Ellehet kapni a veszettséget úgy ha a szemedbe vagy a szádba megy például egy veszett állat (denevér) nyála?

A fertőzés leggyakoribb formájában veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést.

Száraz ürülékkel nem terjed. Ráadásul az európai denevérek egy masik fajta virust hordozhatnak, amik ritkán betegitik meg az embert.

A denevérállományokban Európa-szerte előfordul a veszettség, amelyet azonban a rókákat és háziállatokat megbetegítő szerotípustól eltérő vírusok, az ún. EBLV-1 és EBLV-2 vírustörzsek okoznak. Az EBLV-1 vírust a hazánkban is elterjedt kései denevérből mutatják ki leggyakrabban, az EBLV-2 pedig a Myotis nevű denevér-nemzetség fajaiban fordul elő. Magyarországon 2011-ben 2, 2012-ben 1 denevérből mutattak ki veszettség vírust.

Rendkívül ritka, hogy az EBLV-1 vírus más emlősállatot betegít meg, EBLV-2 vírust pedig ez idáig kizárólag denevérekben mutatták ki. A jelenlegi esetnél a vírustörzs meghatározása folyamatban van. Az elmúlt négy évtizedben Európában mindössze négy olyan esetet írtak le, amikor denevér veszettségvírus emberben okozott halálos kimenetelű fertőződést. Három esetben denevér harapásához volt köthető a megbetegedés, az áldozatok közül kettő denevérkutató volt.

A fertőzés közvetlen kontaktussal, azaz harapás útján, vagy a fertőzött állat nyálának a nyálkahártyákra, sebbe vagy szembe jutásával terjed, így azok, akik nem foglalkoznak hivatásszerűen denevérekkel, vagy nem kerülnek kapcsolatba velük, nincsenek kockázatnak kitéve. A denevérek lakóépületben való jelenléte sem jelent veszélyt, ha az állatokat nem háborgatják.