Mennyi ideig tart a sóvárgás? Az elvonási tünetek?

1#: Szinte mindig az volt a cél, hogy ki üssem magam...Amikor el kezdtem pl füvezni akkor még nem, külföldön éltem, ki próbáltam, mert az ottani haverok sokat szívtak és jó volt be jött, de nem az volt az cél, hogy ki üssem magam...De rá pár évre már mindent arra használtam, hogy ki üssem magam, füvet, kólát, alkoholt, xanaxot stb....Hogy miért? Nem tudom...írtam, hogy mentális betegségekkel is küzdök...talán nem akartam/akarom meg élni a valóságot, mert számomra az túl szőrnyű, így mindig be akartam "állni", mert akkor jobban érzem magam.

2#: Köszönöm a választ....nem gondolom, hogy újra el fogom kezdeni a xanax szedését, de bármi megtörténhet, semmit sem szabad ki zárni...

Nagyon sokszor érzem, hogy kell és most nagyon kell, de megállom és 1 hónapja kb egyáltalán nem szedem, de előtte 1-2 hónapja is csak csökkentett adagot szedtem, annyira, hogy az nekem már nem is hatott...sokszor kérdeztem is, hogy minek veszem be, ha nem érzek tőle semmit? De csökkentve kellett szednem, de akkor is el tudtam volna hagyni....folyton elvonási tüneteim voltak és igazából az az adag amit szedtem nem múlasztotta el, szóval felesleges volt már akkor is. Jelenleg azt gondolom nem fogom újra szedni, de bármi megtörténhet....hiányzik sokszor, nagyon sokszor, de el vagyok nélküle is..

3#: Sok minden állhat és áll is, nem csak az alkohol miatt...más miatt is. Depresziótól kezdve, borderline de még más is van amit orvosok meg állapítottak nálam. Próbálok nem foglalkozni vele és élni az életem, meló, pihi ilyenek....de az életem úgy működik iletve az érzéseim, hogy mindig kelle valami, hogy jobban érezzem magam, ne legyek magam alatt és ne legyenek suicid gondolatok vagy kísérletek...Lehet szükségem volna segítségre, de se kedvem se időm hozzá....és nem is gondolom, hogy beszélgetések segíteni tudnának ezen, gyógyszeres kezelést stb meg nem igazáb vállalnék be...borderline vagyok, könnyen függővé válok, abba hagytam nagy nehezen a nyugtatót, nem kellene újra el kezdeni semmilyen gyógyszert, még ha úgy is gondom én, hogy legalább egy 0,25-ös néha, ha suicid gondolatom van vagy pánikrohamom akkor jól jönne...mert én úgy gondolom jól jönne, legalább akkor, akár a leggyengébb, de félek vissza esnék így inkább nem.

Hétvégente eliszogatok a haverokkal, ez tény...és vannak olyan italok amit az íze miatt szeretek, pl egy minőségi bor...képes vagyok nagyon sok pénzt fizetni egy nagyon jó minőségért...de végülis a végén mindig egy a cél, hogy "beálljak" ne a valóságot éljem meg...

De jelenleg még mindig jobb helyzetben vagyok, mint voltam...Most hétvégente, ha iszok haverokkal...előtte napi szintú volt az alkohol a drog és rengeteg xanax...durván sok.

De a mentális betegségeim nem múlnak...és én ezt látom a legnagyobb problémának. Nekem a szerek jelentettek menedéket és az segített egy időre megszabadulni a "démonoktól"...

Emlékszem régen is mindig azt mondtam, hogy nem a függőségeimet kellene kezelni előbb, hanem a betegségeimet és utána a függőségeket...Mert minden szer használat abból indult ki....aztán végülis kénytelen voltam bele kerülni abba a helyzetbe, hogy le álljak, kórház stb....és nem használok semmit, ahogy mondtam is hétvégente haverokkal iszok, de ez a max. De a betegségeim ugyan úgy meg vannak és ez csak roszabbá teszi és már menekülő pontom sincs....lehet én vagyok a buta, de tényleg azt mondtam családnak, orvosnak is, hogy előbb a betegséget és utána a függőséget kezeljék....aztán a végén kezelték a függőséget, mai napig sóvárgás és hiány van, de ténylegesen a betegségeimet viszont nem kezelték és azóta se foglalkoznak vele....Nem tudom mihez kezdjek. Jelenleg megállom, ki bírom ahogy mondtam, de sose tudhatom mit hoz a jövő.