A férjem sokszor be sem adja az inzulint?

Apukám is cukorbeteg, sok mindent nem tudok szakmailag hozzátenni, de a mi helyzetünk így alakult: Nem evett rendesen, nem úgy, ahogy neki kellett volna, ugyanúgy étkezett, mint mikor nem volt beteg. Dohányzott és dohányzik még mindig, illetve ivott is. Az inzulint beadta mindig, de neki is hypo-s, magas cukrai voltak, 40nél megállt, onnan már nem írta ki az értéket a cukormérő, vagy nagyon alacsony volt neki. Sokszor keltem fel arra, hogy ül az ágyon, és magába nevet illetve tépi saját magát, és nyög, mint mikor az ember nagyon sír, de nem igazán jön ki hang a torkán. Vagy táncolt és ugrált, óriási szemekkel nézett rám, de nem látott engem, csak fényeket, az árnyékomat, és ez végigkísérte a gimis éveimet, csak mi ketten laktunk, volt, hogy arra mentem haza, hogy rosszul van vagy hogy elvitte a mentő. Nem tudom, miért nem figyelt oda magára, görcsöltek a lábai, kezei, iszonyatosan sokat evett, és iszonyatosan vékony volt.

Mivel nem tudok erről valóban szakmailag nyilatkozni, de biztos vagyok benne és én azt mondom, hogy más nem lehet: zsibbadt a lába, illetve egyszer beütötte az asztalba a lábujját, de míg meg nem nézte, fel sem tűnt neki, hogy el van törve. Most le van amputálva az egyik lába, egy csonk van a nadrágba, az is csak lóg rajta. Van műlába, de borzalmasan elkeseredett, és megkeseredett, sokan élnek műlábbal, és mindennel, tudom, de ő, aki tipikusan mindig ment, és sose volt egyhelyben, most kénytelen ezt tenni. Nem megy haza a nagyszüleimhez, mert szégyelli, ami vele történt.

Szóval hajrá, adja magának az inzulint.

Nem sajnáltatni szeretném magam, a viszonyunk amúgy sem túl jó, és már el is költöztem, de valóban nagyon rossz. Tavaly épp egy vizsgam előtt hívtak fel, hogy apukám nagyon rosszul van, és nem tud magáról, és teljesen felcsattantam a telefonba, hogy akkor ne engem hívjanak, hanem a mentőket, és addig legyenek ott vele. Rengeteget tanultam arra a vizsgámra, tudtam is, de nem tudtam teljesíteni akkor.

És nyilván nem apukám választotta ezt, és ő akarta így, de rajta múlt végig, mi lesz ennek a kimenetele. Ebből adódóan én nem értem azokat, akik hasonló helyzetben vannak, és nem tesznek semmit, de látják, hogy a környezet akar, és aggódik értük helyettük is.

Tipikus noncompliance (orvosi utasítást be nem tartó) hülyegyerek a férjed, már bocs.

Orvosként azt tudom leírni mi várható, veseelégtelenség, dialízis, amputációk, vakság, stroke, szívinfarktus stb.

Az ilyentől jobb most elválni amíg még nem teljesen emberi roncs, vagy pedig nagyon gatyába kell rázni. A 11-es HgbA1c kb azt jelenti, hogy totálisan nem érdekli az egész. Borzasztóan rossz érték. Esetleg egy pszichológust is érdemes lenne megkeresni vele.