Ki lehet azt mutatni utólag valamilyen módon, hogy valaki korábban átesett-e a Guillain-Barré-kóron?

Arra gyanakszom, hogy nekem volt ilyen. A tüneteim, a betegség lefolyása, az első betűtől az utolsóig ugyanaz volt, ami itt le van írva: [link]

Ideje tisztáznom, hogy mi is a helyzet! Egy nagyon durva légúti betegség (rengeteg nyákot köhögtem fel, fojtogató köhögéstől nem tudtam aludni, a köhögési rohamok gyakran a nyák kihányásáig fokozódtak) elmúlása után én le voltam hosszú ideig bénulva a saját házamban! Egy idő után - köptető segítségével - ez a légúti kórság kezdett elmúlni, viszont rögtön utána először elkezdtek nagyon alacsony vérnyomás-értékeim lenni nagyon magas pulzussal. A szívverésemet folyamatosan hangosan hallottam a fülemben. Lázam egyáltalán nem volt. És akkor jött a legmegdöbbentőbb rész, ugyanis egyre kevésbé voltam képes járni. Soha még csak hasonlót sem éltem át előtte. Nem egyszerű elmagyarázni, hogy milyen érzet volt. Alulról fölfelé, fokozatosan alakult ki egy nagyon különös járásképtelenség, szétterjedő zsibbadásérzet meg olyan erős izomgyengeség-érzet, hogy egyszerűen nem bírnak el a saját lábaim. Rövid idő alatt egyre jobban elhatalmasodott, egy vasrúd volt nálam mindig és abba kapaszkodva vonszoltam magam egyre nehezebben. Aztán ennek az egyre keservesebb járásnak egy nagy elesés lett a vége, és akkor az a személy, akivel laktam, fölsegített az ágyba, ahonnét aztán hónapokig nem tudtam kiszállni, mert teljesen le voltam bénulva. Több hónapig így maradtam, de akivel laktam, kijelentette, hogy nem fog nekem mentőt hívni, viszont a sorsomra azért nem hagy. (Nekem nem volt telefonom, csak neki). B12-vel tömött (szerinte az miatti hiánybetegségben szenvedhettem), belém tuszkolta az ennivalókat mert enni se volt erőm, vett rám pelenkát. Először székrekedésem is volt, talán a folyamatos fekvéstől, vagy a betegség miatt, és akkor olajat tömött belém. A székrekedéses tünet megszűnt, de a mozgásképtelenség nem, ezért vett rám pelenkát, illetve időnként alám tolt az ágyban egy lavórt, ha mégse volt kedve pelenkát hozni. Közben észleltem, hogy fogytam is. Mindkét lábamról látványosan eltűnt az izomzat, csak lafogott a bőröm a csontjaimon. Iszonyatosan rettegtem, hogy most már végleg egy ágyhoz kötött, teljesen kiszolgáltatott nyomorék maradok, de idővel aztán ez a furcsa bénultságérzés (zsibbadással egybekötött extrém izomgyengeségként tudnám a legjobban leírni), fordítva ahogy kialakult, vagyis fentről lefelé (mert még a karjaim is használhatatlanok voltak addig amíg tetőzött és stagnált az állapotom) fokozatosan kezdett elmúlni. A vérnyomás panaszok addigra már szintén elmúltak. Amikor már deréktól lefelé jól voltam, már tudtam oldalra fordulni az ágyban, meg már tudtam fölülni az ágy szélére, de akkor még mindig sokáig képtelen voltam arra, hogy föl tudjak állni onnét, a lábaim még mindig működésképtelenek voltak. Akivel laktam, ő sokat tornáztatta a lábaimat amíg feküdtem, nehogy trombózist kapjak. Aztán egyszer csak, több hónap ágyban töltött nyomorékság után, belekapaszkodva a fentebb már említett személybe, nagy nehezen sikerült állva maradnom, és akkor elkezdtünk járkálni, ami egy idő után egyre jobban ment. Amikor aztán már magam is elkezdtem mászkálni, még előfordult, hogy odaestem a kanapé elé, aztán egy idő után ez az egész teljesen elmúlt, és azóta is tünetmentes vagyok, pont mint a betegség előtt. Kb. 5-6 hónapnyi kőkemény időszak volt ez, az első bizonytalanságérzéstől a járásképtelenség megszűnéséig. Akivel laktam, azóta elhalálozott. Jó lenne legalább így utólag tudni, hogy mi a fene lehetett ez a bizarr betegség, a Guillain-Barré-kórról olvastam nemrég és ez nagyon hasonlít, meg írja is az erről szóló oldal, hogy spontán javulás is bekövetkezhet. Hogyan tudhatnám meg, hogy ez volt-e?

Nos, én nem haltam bele hála Istennek, bármi is volt ez a kórság! Ahogy azt fentebb már leírtam, utólag találgatom, hogy mi lehetett a betegség amin átestem, és úgy gondolom, hogy a netes leírások alapján a Guillain-Barré-kórra hasonlít erősen, viszont azt nem mondtam, hogy 100%-ig biztos is vagyok benne, hogy az volt! Miközben bénultan feküdtem, a karjaim is bizony nagyon le voltak gyengülve, amikor a családtagom vitt nekem az ágyba egy rejtvényújságot meg egy ceruzát - azt mondta hátha akkor nem kesergek annyit amiatt, hogy nem tudok lábra állni - akkor ezeket a könnyű dolgokat nem bírtam megtartani, minden kiesett a kezemből!! És ez az állapot egy darabig így maradt, stagnált, aztán később elkezdett az izomgyengeség meg a fájó bizsergés, zsibbadásérzet fokozatosan, felülről lefelé elmúlni!! Fordítva mint ahogy kialakult! Én sajnos átestem ezen az állapoton amit leírtam, hiába hazudtol meg itt akárki.

Az volt a legrosszabb szakasz, amikor az ágyhoz kötött lebénult állapotomban stagnált ez az egész, a családtagom rángatta le rólam a ruhákat, és adott rám tisztákat, mert öltözni-vetkőzni nem voltam képes önállóan, fájt minden mozdulat a bizsergéstől meg extrém izomgyengeséget éreztem, nagyon keserves volt, az izomzat meg egyszerűen eltűnt rólam, ami a leglátványosabban a lábaimon volt észrevehető, emellett a vérnyomás-panaszok is kiütöttek teljesen, iszonyat magas pulzusom volt extrém alacsony vérnyomással, amit onnét tudtunk, hogy szerencsére van otthon egy jó kis mérőnk, én vettem 9 évvel ezelőtt, amikor a személynek, akivel laktam, magasvérnyomás-betegsége lett és otthon kellett mérnie a vérnyomását. Visszatérve az én betegségemhez, mikor már teljesen le voltam bénulva és azt hittem, hogy a légúti nyavaján legalább már rég túl vagyok, azért néha még előfordult, hogy nyákot hánytam meg fekve volt némi fulladásérzés.