A transzneműség mentális betegség?

Nem. Én transznő vagyok, de leszbikus. Azaz férfi, akik nőkkel szexel, és szexelhet velem leszbi lány is, mert leszbi vagyok én is. >:)

Amelyik leszbi lány meg erre nemet mond, az transzfób!

A transzneműség nem úgy működik, hogy valaki fejibe veszi, hogy transznemű, a legtöbb ilyen ember NINCS IS TISZTÁBAN a saját, óvodás kora óta jelentkező beilleszkedési, viselkedési problémájának, mentalitásbeli másságának valódi okával, azzal a tényállásal, hogy ő transznemű. A másik meg az, hogy a pszichológiai értelemben transznemű emberek többsége KIVÁLÓAN EL VAN A BŐRÉBEN, a 95%-uk nem akarja magát átoperálgatni, de pszichológiailag ő attól még transznemű... Tehát nem az a transzneműség definíciója, és nem is az a kulcskérdése, hogy valaki mit akar magából, vagy mit nem. Ez nem akarás játék. Sokan kiválóan elvannak a bőrükben, legalább is ellennének benne egy lakatlan sziget közepén, ahol nem kell egy ilyen dolgokhoz végletekig aljasan hozzáálló társadalomban létezni. 5-10 éves korban se az érintett, se a többi gyerek nem tudja, mi az, hogy transznemű, de akin látják, hogy nem képes úgyanúgy viselkedni, másabb, azt rögtön kispécizik, elkezdik csúfolni, piszkálni, lökdösni.

Egy pszichológiailag férfinak és pszichológiailag nőnek megvannak a képességei és korlátai, senki se fogja tudni átugorni magát, eljátszani olyat, amire ő nem képes. Pedig a társadalom egész életükben önelfojtásra és színjátszásra készteti őket.

Tudod, ha valaki férfiként megy le az utcára, aztán leszólítja csak a szomszéd vagy akármilyen random ember, még azt is meg kell válogassa, mit gondol, és mond, mert egy férfi olyat nem gondol, és nem mond, amiket egy nő gondol, és mond. Ha mégis, akkor rögtön lejön, hogy húha mivan, ez 6uzi? Aztán akár jól be is verik a képét. Hát éljél le te úgy egy életet, hogy egész életedben remegve azon kell aggódnod, nehogy elkedjék veled a tegnap esti focimeccset kitárgyalni, aztán nehogy kiderüljön, hogy te nemhogy azt se tudod ki nyerte tegnap a világbajnokságot, hanem hogy egyáltalán volt olyan. És akkor mit gondolsz, mit kell egy transzneműnek 8-tól 4-ig meg 0-24-ben meg 0-80 évig megjátszania? Egy mozdulata nem lehet olyan, amilyen lenne. Ami ő, azt el kell titkolni, ami meg nem ő, ott nem fog tudni megfelelni, mindig ő lesz a legbutább, a legbénább, őt fogják egész nap mindenki előtt megalázni, megszégyeníteni, öngyilkosságba kergetni. Tudod nőként, hogyan lehetnél szép, de neked direkt el kell rondítani magadat, mint valami borzalmas, tohonya Mézga Géza, mert különben lekiabálnak az építkezésről, hogy mi van, kôcsôg! Hát éljen le egy önmagával ellentétes pszichológia színjátékban egy életet, aki tud, aztán mondjon ilyeneket! Nem lehet ebben a társadalomban félelem nélkül női lénynek lenni férfi megjelenésben vagy férfinek női megjelenésben, ha az ember nem képes folyamatosan gúny, atrocitás és támadás tárgya lenni. Ebben a legszívósabb ember is felörlődik.

Ugye vannak számon felüli nemi kromoszóma eltérések. Aztán van, akinek nem az a testi neme, mint amit a kromoszómái kódolnak. Nem az, mert valami hormonérzékelési probléma miatt terhesség alatt mégsem úgy fejlődőtt ki, ahogy megírták neki. Megmaradt nőnek, aztán kiderül 30 évesen róla, hogy XY! Van ilyen. Aztán van olyan feles állapot, hogy valakinek részben ilyen és olyan nemiszerve is kifejlődik, és akkor nem tudják meghatározni "jogilag", hogy akkor mi is ő, egyes vagy kettes: ez az interszexualitás. A transzneműség pedig az a speciális eset, amikor az egész testhez képest "csak" az agyat érintette az efféle másképp fejlődés, tehát külső ránézésre nem olvasható le a gyerekről, hogy itt ilyen problémák vannak, csak ha elkezdesz majd vele beszélgetni, akkor lejön róla. Ez egy életre szóló biológiai állapot, olyan, mint a hatujjúság és nem olyan, mint a múlt havi fogyókúrás tesképzavar, mert ennek alapja van: Itt az lenne a zavar, ha a transznemű nem transzneműként gondolkodna. Kíváncsi vagyok, hogy az interszexuális egyénre is ránéznének ezek a mások biológia állapotából, egészségügyi kínjából, nyomorából politikát(?!) csináló embertelen bunkó állatok, aztán azt mondanák neki, hogy ilyen márpedig nincs, ez csak hóbort, kulturális fertő?

Méghogy operálgatást akar! Emberként akar létezni, félelem, szorongás nélkül ki akar tudni menni ő is az utcára, ami másoknak olyan természetes, elmenni egy iskolába, munkahelyre, akárhová, úgy, hogy nem azon kell rettegnie, mit fognak vele ott művelni. Ez meg csak úgy lehetséges, ha a személyisége és a kinézete azonos az embernek.