A pozitív gondolkodás mit sem ér egy betegségnél?

Nem hát, hülyeség az egész. Attól mert erősen gondolok ra nem fog visszafordulni a folyamat.

De egyébként más téren se ér semmit. Soha nem lett jobb attól hogy gondoltam rá miközben tettem is érte.

Ez nem ilyen egyszerű azért.

Pozitív gondolkodás az egyén közérzetére és aktuális lelki állapotára is hat. Az pedig a betegségre is. Nem csoda szer, mert nem lehet csak ezzel meggyógyítani, de sok helyzetben átsegítheti az embert.

Édesanyám is lerobbant és ha az első pillanatban feladom, esélye se lett volna. Már pedig ezt nem hagytam neki és mentem előre mint a gőzeke. Mindent megtettem hogy a maximális esélye meglegyen, nem rajtam múlt. Kérdeztem édesanyámat többször, hogy mit gondol, és mondta hogy menjünk csináljuk, úgy nem lehet élni hogy várja a halált. Ez nem opció.

Nem rákos volt, de mindegy nem részletezem.

Mindig megköszönte hogy kirángattam a depresszióból, az önsajnálatból, és minden perc amit együtt töltöttünk hirtelen értékesebb lett.

Nem rajtunk múlt hogy nem sikerült. Van akinél jóval kevesebb problémával is feladják. Nyilván sok féle helyzet van, de pozitív gondolkodás nélkül nem lehet kimászni a nyavalyákból, és itt nem csak a betegségekre gondolok.

Élet minden helyzetében ez kell hogy jól érezze magát az ember. Búval b@szott emberekkel nem érzem jól magam. Illetve szerintem senki sem...

Aki boldog, annak a szervezetében magasabb az endorfin szintje, aminek számos pozitiv hatást tulajdonítanak, többek között az immunerősítést.

Nem egy-két gondolattól ugyan, de egy tartós boldogságérzettől már kimutathatóan jobban működik a szervezetünk.

Isten ynugosztalja, részvétem a tesódért!

Amúgy pedig azért számít a pozitív hozzáállás is. Önmagában nem csodaszer, de sokat tud jelenteni.