Megkéne tennem? Ez a helyes döntés?

Kiskorom óta depresszióban szenvedek.. Családi okok miatt kezdődött az egész "betegségem". Kiskorom óta nézem anyukámat szenvedni, sírni, tűrni. Összefoglalva egy pszichopata emberrel élünk, un. apával élünk együtt. Borzasztó volt felnőnöm így, hatalmas nagy traumám van emiatt. Ha én nem vagyok, anyukám régen halott lenne. "Apám" szemében egy senki lettem. Nagyon fáj amilyen életem van. Kiskoromban azért nem tudtam gondolkozni, de most már igen. Legszívesebben eltűnnék, de megint anyukámra gondolok. Nem hagyjatom itt. Mikor mostanában, vagyis utoljára kék zöldre vertem anyámat, sőt, sok vér is volt, sírva rohantam anyuhoz, hogy megvédjem Őt, de engem is kék zöldre vert az "apám". Szinte elvesztettem az eszméletemet, olyannyira kivoltam akadva, olyannyira megütött. Mikor magamhoz tértem, hívni akartam a rendőrséget. Anyukám nem akarta, mert félt attól, hogy ha kiengedik "apámat" akkor megkeress minket és megöl. Én beleegyeztem. Elkezdtem szedni a gyógyszereket, vagdostam magam, alkoholt iszok (mai napig ezeket teszem). Sőt, már a drogot is kiszeretném próbálni.

Aztán jött egy fiú, aki először szavakkal bántott, utána tettekkel (megvert, majdnem megölt, stb. ). Terorizált, megkellett válogatnom kivel beszéljek, kivel ne, a helyemben beszélt az állítólagos barátaimmal, hogy egy barátom se legyen. De ezek után is futottam utána. És erre azt mondta: "Szánalmas vagy! Egy hulladék vagy! A kutyának se kellesz! Öld meg magad, hányinger vagy, undorító!" Ezek után ötösével kezdtem bevenni a gyógyszereket, egyre több helyen is vágdostam magam (láb, comb, mellkas, stb) és ütöttem magam. Gyűlöltem magam. Mindig, amikor a tükör elé állok, szembe köpöm magam!

És utolsó pontban, pedig az, hogy már egy barátom sincs. Egy igaz barátom nincs. Érzékeny vagyok, ha nem bírom, ha nem bírok erős maradni, végleg vége... Elkezdek sírni mindenki előtt! Nem szégyellem, hogy sírok, de.... Elítélnek! "Depressziós vagy, semmi vagy, egy senki! Takarodj innen! Hagyd el az iskolát! Hányunk tőled!" Ezt élem át minden egyes nap! Ma pl. odaállt elém két lány és megvertek!

Nem bírom ezt tovább! Nem tudom meddig bírom ezt így! Ez nem élet! Örökre elakarok aludni, Soha nem akarok felkelni. Odafent végre boldogságot akarok. BOLDOGSÁGOT VÁROM! Végre boldog akarok lenni!

De öngyilkos akarok lenni... Megakarom tenni!

Szerintem ez az egyetlen kiút!!! Nincs más választásom!!

Nektek is ez a véleményetek? :'(