Mennyire súlyos dolog az Asperger-szindróma? Lehet vele normális életet élni?

Aspergeres vagyok, 21 éves.

Az aspergeresek ~70%-a veszi komolyan fontóla az öngyilkosságot az élete során legalább egyszer. Tapasztalataim szerint sokkal többször. Mondd ez valamit?

Nyilván a kérdésedre mindenkinek a válasza az lesz, hogy igen, lehet, mert semmit nem pontosítottál. Én is el tudok képzelni magamnak egy helyet és mindenféle körülményt, ahol teljesen jól lennék.

Mivel ennek a megvalósítása jelenleg a nullához közelít, így viszont azt válaszomlom, hogy nem. Illetve úgy igazán: a modern társadalomban mi egész életünkben szenvedni fogunk.

Igen, lehet.

Egy egyetemi ismerősömről évekkel a diplomája után derítették ki, hogy Aspergere van. Aki ismerte, tudta, hogy bizonyos helyzetekben furán viselkedik, de tőle az mást jelent, és így kell elfogadni. Ő egy csodabogár. Ma diplomás, sokgyerekes boldog családanya, saját cége van, aktív és elismert közösségi életet él.

Sokkal könnyebb lett volna az élete fiatalként, ha előbb kitalálják, mi a baja, mert sok eszközzel javítható az életminősége. Ma már azt mondom, még csak nem is különösebben kirívó eset, nagyon sok embernek van ilyen-olyan baja, teljesen normális életet tud élni.

A kilátástalanságról válaszoló, szintén aspergeres hozzászólónak szól, hogy igen, nehéz, de más is járt már ott, nincs egyedül, fel kell állni a padlóról, mert megéri.

Nem egyszerű, de kinek az? Foglalkozni kell vele, sokszor küzdelmes, sokszor depis, de igenis lehet normális életet élni aspergerrel.

Állítólag pl. Einstein is as volt, meg Napóleon, Van Gogh, Leonardo...

[link]