Ha nem egyedul élek akkor csak úgy tudok tekintettel lenni a családomra, ha egyáltalán nem dohányzok?

23 éves vagyok és 3 éve dohányzok. A szüleimmel és a húgommal élek. Itthon nem gyújtok rá egyáltalán. Most a karanten ideje alatt is, ki szoktam menni sétálni a környékre és akkor cigizek. Nem is cigizek sokat, egy átlagos napon is maximum 10 szál, amit elszívok, de általában kevesebbet. Az utolsó cigit mindig egy órával a hazaérkezésem előtt szívom el. A ruhaim általában nem kifejezetten budosek (reggelente, mire kitisztul az orrom érzem én is, és ritkán budos a ruhám), de ha mégis fustszagu azt félreteszem, és másnap kimosom. A hajam szintén megmosom, ha már nagyon atjarta a füst. Dolgozok, a saját pénzéből veszem a cigit. A szüleim utálják, amit én megértek és tiszteletben tartok. Azt is tudom, hogy féltenek. De nem ezt mondogatjak, hanem, hogy miattam bűzlik az egész ház állandóan. Hogy a dohányos tudommel lelegzem tele a szobákat és undorító szag van. Ők most azt hiszik, hogy mióta a karanten van ra se gyújtottam és azóta mondják, hogy na igazuk volt, mióta nem cigizek azóta nincs budos itthon. Én kérdeztem a hugomat is, ő is szokta mondani, ha fustosen jövök haza, hogy most lehet erezni, ő nem cigizik.De azt mondta, hogy általában nem érzi egyáltalán. Mi a jó megoldás ilyenkor? Mert rosszul érzem magam amiatt, hogy én csinálok hulyeseget és nem akarom, hogy emiatt szivjon másik két ember, de úgy gondolom, hogy eléggé odafigyelek. Valóban csak akkor lehetek tekintettel másokra ha teljesen leszokok? Én az utcán se szoktam más emberek közelében ragyújtani, a csikket se dobalom el, mindenre odafigyelek. És igen, tisztában vagyok a cigi káros hatásaival. De a kérdésem most nem erre irányul. Tudom azt is, hogy, költözzek el. Egyetemre járok még, diakmunkabol nem tudok költözni. De itthon adok bele mindenbe, kiveszem a részem is az itthoni teendőkben. Ha lediplomaztam a költözés lesz az első célom.